AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

végleg betöltötték: Melich János, egyetemi rendkívüli tanár, tudós szláv nyelvész, a nagyszabású etimológiai szótár társszerzője Gombocz Zoltán mellett, foglalta el. Sebestyén Gyula magának remélte az igazgatói állást; a közte és Melich között folyt vitában megérdemelten maradt alul, de a vita hangja és módja mindkét kiváló tudóst kedvezőtlen oldalról mutatja be.

16 Melich mint könyvtáros kétségtelenül Fejérpataky neveltje volt, annak a Fejérpatakynak, akinél mindig a tudományos feladatok álltak előtérben: ő indította újra a Magyar Könyvszemlét és ő indította meg a könyvtár nyomtatott katalógusainak kiadását. De a könyvtári belső munka, a mindennapi technikai tevékenység reformja távol állt tőle, szinte idegesen utasította vissza, ha ilyenfajta intézkedéseket kértek tőle számon. Dicsérő nekrológjában ezt olvassuk: „. . . bölcsen tudta, hogy semmi sem avul el olyan gyorsan, mint a legmodernebb berendezés."

17 De abban az évtizedben a modern berendezés már életkérdés volt: Szabó Ervin Városi Könyvtárának példáját figyelmen kívül hagyni büntetlenül nem lehetett. Melich konzervatizmusát nem zavarta, hogy a müncheni rendszer eligazító szerepe egyre gyengült, s a raktárakat egyre áttekinthetetlenebbekké tette, s talán az sem, hogy a könyvtárnak egyetlen írógépe és egyetlen telefonállomása volt: ha telefonálni akart, az igazgató is kénytelen volt kilépni szobájából, az ugyancsak egyetlen gépírónő asztalához.

18 Igaz, mentségére és az egész intézmény komoly súllyal latba eső mentségére szolgál, hogy Melich „igazgatása folytonos harcban, küzdelemben telt el a háború és forradalmak nyomában kelt nehéz gazdasági viszonyokkal. . . küzdenie kellett a felső hatóságok meg nem értésével, a krajcáros takarékoskodásnak kulturális, sőt államgazdasági szempontból is igen káros rendszerével. . . Könyvtárunk békében is szűkös átalányának időnkénti emelése mindig megkésve érkezett és sohasem állott arányban a hirtelen magasbaszökő árakkal, pénzünk értékének fokozatos gyors csökkenésével."

19 S így utódjával egyetértve, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy „színvonalon tartotta a vezetésére bízott intézetet", sőt, tudományos értékű munkákat kezdett el: a zenei kéziratok, a hírlaptár negyvennyolcas anyaga, az irodalmi levelestár új nyomtatott kiadványokban való feldolgozása az ő idején történt, alatta létesült a házi könyvkötőműhely, s az ő érdeme a meglazult munkafegyelem helyreállítása.

20 Valóban, a munkaidő betartására személyesen s talán kissé kicsinyes—patriarchális módon maga ügyelt fel: 9 óra után 10 perccel végigjárta a termeket, szigorúan felelősségre vonta, akit nem talált a helyén

21

. Tény viszont az is, hogy a munkafegyelem kérdése utódai alatt is állandóan napirenden maradt; úgylátszik, az igazgatók fellépése ezen a téren nehezen ért el hatást. Melich 1922. november 3-án közölte a könyvtár tisztviselőivel, hogy az igazgatói állás alól felmentését kérte, de a minisztérium megbízta, hogy vigye tovább az ügyeket — egyetemi tanszéke mellett, amelyen ekkor nyerte el a „nyilvános rendes" tanári rangot — míg a néhány hónappal előbb életbe lépett ún. gyűjtemény egyetemi törvénynek megfelelően az új múzeumi szervezet létrejön.

22 A végleges intézkedés nem késett soká, a Magyar Könyvszemle így számolt be róla: ,,A kormányzó úr ő Főméltósága 1922. dec. 21-én kelt legfelsőbb elhatározásával a m kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr előterjesztésére megengedte, hogy Dr. Melieh János budapesti tudományegyetemi nyilvános rendes tanárnak, a M. N. Múzeum Orsz. Széchényi Könyvtár volt igazgatójának a könyvtár vezetéséről történt lemondása alkalmából, a múzeumi könyvtár érdekében kifejtett buzgó és eredményes működéséért elismerése tudtul adassék. — 127