AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

hanyag kölcsönzők forradalmi törvényszék elé állítását tette lehetővé. Ezzel sok sajtóperben a bírósághoz kiadott hírlajwt szerezhettünk vissza bírósági irattárakból, melyeket egyszerűen irattárba helyeztek." Tehát a forradalmi törvényszék azzal vált népszerűvé a könyvtár konzervatív hajlandóságú tudósai előtt, hogy a régi törvényszékek ellen védelmébe vette a könyvtár anyagát. Az anyag, a tudományos forrásként és művelődési műszerként egyformán pótolhatatlan könyv és hírlap védő szeretete az, ami közös nevezőre hozza a kommunistákat és az egyoldalú kutatógárdát — máskülönben a kapcsolat laza vagy semmis. Kissé erőteljesen fogalmazva: az Országos Széchényi Könyvtár a forradalmakkal nem állt szemben; kapcsolata azokkal még negatívnak sem mondható; valamiféle békés — vagy legfeljebb itt-ott zúgolódó — megférés, amely néhány esetben, főleg ha tudományosművelődési kérdésekről van szó (szakelőadás, szakmai tanfolyam, könyvtárvezetés s hasonlók), mérsékelt szimpátiává is tud fokozódni.

7 A Tanácsköztársaság bukása utáni pillanatnyi ellenforradalmi hang meg az ellenállás képzelt érdemeinek fitogtatása őszintétlenségével nem a Könyvtárat s annak tisztviselőkarát jellemezte, hanem az általános politikai irányt, amelyet szerettek idegen szóval kurzusnak nevezni. Szívből vagy színleg a Horthy-korszaknak, különösen az első, még a hírhedt különítményektől zaklatott fázisának stílusát, frazeológiáját vette át az intézmény, amely végre is akkori szervezetében az egyik kormányzati ágnak, a kulturális igazgatásnak volt közvetlen adminisztratív úton alárendelve. A minisztérium első irányítói pedig az ellenforradalom iránt mindenestől elkötelezett Holler István, Huszár Károly és Vass József voltak. Es kecsegtetőek lehettek a magukat az értelmiség magasabb rétegéhez számító múzeumi-könyvtári alkalmazottak előtt az intelligencia (a szabadfoglalkozású elemekkel és a kistőkés polgársággal egybefoglalva „középosztály") számára tett Ígéretek és fogadkozások. Az ellenforradalom első idejében nagy súllyal bíró Kisgazdapárt vezére 1919 december elsején mondott beszédében a jövendő parlamentben az intelligenciának kívánt vezetőszerepet juttatni.

8 Bethlen István már 1918-ban — amikor a következő évtizedben vállalandó fontos szerepét még nem lehetett előrelátni — ezt mondta az Országházban: ,,A történelmi osztályokra eg}' hivatás vár: begyógyítani a háború után a nemzet sebeit s megerősíteni a nemzetfenntartó középosztályt."

9 Majdnem ugyanezt ismétli meg 1921. április 19-i választási beszédében.

10 Nem rendelkezünk valamilyen alapvető dokumentummal, amely megfogalmazná ebben az időben az elkövetkező szakasz általános könyvtári politikáját, s ilyen dokumentum megfogalmazására valószínűleg nem is került sor. Az 1919. évről kiadott könyvtári beszámoló

11 csak a háború és a forradalmak kártétele fölött kesereg, meg a legközvetlenebb feladatokat nevezi meg. A jól beidegzett, de szűken értelmezett nemzeti könyvtári teendők lelkiismeretes ellátásán túl a távolabbi célok nem nyertek elvszerű megfogalmazást. Igaz, hogy az országos kultúrpolitika sem volt világosan körvonalazva, nacionalista és fajvédő-irredenta szempontokon kívül mást nem tartalmazott. A három elődjénél hosszabb ideig hivatalban maradt s azoknál modernebbül gondolkodó Klebelsberg Kunó is az „intelligencia" vezető szerepének rendeli alá a kultúrpolitikát, egy elképzelt demokratikus fejlődés iránt szkeptikus: „Nagy múzeumaink szintje és a tömeg átlagos műveltsége között túl nagy a távolság ... A nagy múzeumok igazi közönsége ellenben a szakembereken kívül az intelligencia, amely a tudósokkal együtt képviseli a nemzetek mindenkori művelődését." Középosztály — intelligencia: ezek 125