AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár gyarapodása 1848-1856

azonban már nem került sor. Az utasítás bevezetője újra hangsúlyozta, hogy „. . . e törvénynek teljesítése . . . elmulasztatott" s Kubinyi Ágoston igazgató újabb jelentése szerint „... . a jelen évben és a kath. iskolai lapon kivül sem könyv, sem hírlap nem küldetett, s még folyvást nem küldetik a nemzet emez intézetéhez ..." — az ezt követő szigorú rendelkezések azonban már csak papíron maradtak.

7 November 10-én már Geringer Károly, Magyarország polgári ügyeinek meghatalmazott cs. és k. teljhatalmú biztosa intézett körlevelet a főispánokhoz, hogy a területükhöz tartozó nyomdák a náluk megjelent nyomtatványokból egy-egy példányt a nemzeti múzeumhoz szolgáltassanak be.

8 Az új rend dokumentumainak muzeális megőrzéséről Geringer is sietett gondoskodni: november 17-én beküldte Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezetét, később pedig rendszeresen érkezett hivatalából a könyvtár részére a kormány hivatalos közlönye.

9 Az év utolsó hónapjában a nagyobb budapesti nyomdák szolgáltattak be kötelespéldányokat. Az ily módon összegyűlt 105 db — valamennyi nyomtatványfajtát egybeszámolva, öt pesti és három vidéki nyomdából, bizony elég sovány eredmény. Az ötvenes években lassú javulás indult s ez részben a múzeum aktivitásának volt köszönhető. 1851 áprilisában jelent meg a Pesti Naplóban Kubinyi Ágoston felhívása a hazai nyomdákhoz, melyben Geringer által felhatalmazva, hivatalosan felszólította a nyomdákat, hogy minden termékükből egy példányt a nemzeti múzeumhoz szolgáltassanak be 1848-ig visszamenőleg — amennyiben ezt annak idején elmulasztották — és a jövőben is folyamatosan.

10 Ugyanezen év júniusában a kerületi kormányhatóságoknak kiadott rendelkezés intézkedett hivatalosan a kötelespéldányok folyamatos beszolgáltatásának ideiglenes életbelépéséről.

11 A könyvtár is megkísérelte a hiányok felmérését: 1851 tavaszán lista készült azokról a nyomtatványokról, amelyek 1848 és 1851 április között nem kerültek be a múzeum könyvtárába. A jegyzék természetesen nem lehetett teljes, hiszen nem állt rendelkezésre olyan forrás, aminek alapján össze lehetett volna állítani. Mátray Gábor könyvtárőr, mint írja, csak saját emlékezetére támaszkodott. A felsorolt 52 tétel így is tanulságos, hiszen még az Egyetemi Nyomda is szerepel többek között az Akadémiai Értesítő 1848—1851-i évfolyamaival. Másrészt viszont Mátray Gábor megállapításai sem mindig helytállóak. Az Eisenfels-féle nyomdáról pl. az írta, hogy még soha nem küldött kötelespéldányt, holott az előző évben ő maga naplózta be azokat a tételeket, melyeket itt mint hiányokat jelölt meg. A pesti kőnyomdákról is azt állította, hogy a képekből, zeneművekből, térképekből „. . . a' Múseumnak még soha sem küldöttek legkisebbet is", holott egyedül 1850-ben 4 kőnyomda küldött kötelespéldányt (Walzel, Tyroler, Frank, Engerth). Még a példának idézett Barabás Miklós-féle metszet is, melyet a Walzelnyomda adott ki és La Grange énekesnőt ábrázolta, nem valóságos hiány, hiszen félévvel ezelőtt mint kötelespéldányt ezt is bevételezte Mátray a naplóban.

12 E kivételek ellenére azonban tény, hogy a beszolgáltatás terén sok mulasztás történt, — a könyvtár viszont még nem volt abban a helyzetben, hogy pontosan felmérhette volna hiányait. A Pesti Naplóban közölt felhívásnak volt némi eredménye. Az év második felében több vidéki nyomda elküldte legújabb kiadványainak jegyzékét, ill. mellékelte magukat a nyomtatványokat is (Komárom, Eger, Miskolc). A pestkerületi főispán a kerületéhez tartozó nyomdáktól begyűjtött anyagot továbbította a könyvtárnak. Ellenben Arad, Debrecen, Eperjes, Győr, Kassa, Sopron, Szeged 105