AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

I. A könyvtár életéből - Tombor Tibor: A Nemzeti Könyvtár külön gyűjteményei és kiállítási termei budavári új épületében

a szemlélőnek. Ez a hatalmas „quadratúra" a Nemzeti Könyvtár budavári, új palotájában négy különgyűjtemény olvasótermének, katalógusának, feldolgozóhelyiségének egyik fő közlekedőterülete, illetve elosztóövezete lesz. E tér oldalfalait és pilléreit a tervezés szürke márvánnyal borítja, padlózata fehér márvány lesz. A mennyezeten a fénycsöveket korong alakú üvegkristály-szerkezetek burkolják, biztosítva a megfelelő fény-szórást. A „quadratúra" északi és déli falsíkjának keleti, illetve nyugati sarokrészén, a falsíktól „hátravontan" nyílnak majd a különgyűjteményekhez vezető, minimális fémszerkezettel ellátott, nagy felületű, vastag üvegajtók (ún. dobozkeretes alumíniumburkolatú üvegfalak). Az elosztó-övezet keleti márványfalából két, nyugati márvány borítású falából pedig három bronzajtó fog nyílni a kiállítási termekbe. b) A kiállítási tér megfogalmazása A Nemzeti Könyvtárnak „könyvmúzeum" jellegéből kifolyóan a már említett kiállítási feladatokat is el kell látnia. Az elosztóövezet keleti két ún. kalapált bronzburkolatú ajtaján át abba a nagy, 233,16 m

2 alapterületű terembe lehet jutni, amelyből az Oroszlán-udvari főbejárat loggiaszerű, egykori kocsialáhajtó erkélyrészére ajtó nyílik. — Ebben a hatablakos helyiségben — melynek oldalfalait faburkolattal látja el a tervezés, az ablakmélyedéseket és a fűtőtesteket pedig márvánnyal burkolja — helyezi el a Könyvtár magyar írás- és könyvtörténeti állandó kiállítását egyrészt falmenti és az ablakok közötti falsíkok tengelyében, másrészt a terem közepén szigetszerűen telepített kétoldalas (összesen 14 db) vitrinben. Az elfáradt látogatók kényelmét e teremben 14 db ülőbútor szolgálja. A mennyezet közvetett világítást kap, besüllyesztett fénycsövekkel, a bemutatóvitrinek számára pedig helyi világítást biztosít a tervezés. A „quadratúra" nyugati falsíkjából nyíló három bronzajtó közül a középső a Corvina-terembe nyílik. Ebben a teremben mutatja be a Könyvtár időszakonként váltogatva néhány Corvináját. E terem vörösmárvány burkolatában helyezik el a tervek szerint bronzba öntve, vagy a Robbiák stílusában, színes-zománcos technikával elkészítetten Mátyás nagy címerét. Márványba vésve itt történik utalás arra, hogy a közelben (légvonalban alig 70 méterre) állt egykor Mátyás király világhírű könyvtára. A tervezés a leírásokból ismert Corvina Könyvtár hangulatát akarja kifejezni a nemes kőanyagok alkalmazásával, teljesen korszerű felfogásban. A rejtett mennyezetvilágítás csak kiegészítője lesz a fémtalpakon álló, törhetetlen üvegből készített, betörés- és tűzbiztos vitrinek ugyancsak láthatatlan és nőmentes, hangsúlyos megvilágításának. E rendkívül igényesen kialakított Corvina-terem külön érdekessége, hogy ez a helyiség volt az egykori királyi palota ún. Mátyás király- vagy Hunyadi-terme, mely a Szent István- és a Habsburg-teremmel együtt a palota belső beosztásában egy-egy központot jelentett. A Mátyás-termet Hauszmann Alajos annak idején olasz, korai reneszánsz stílusban készíttette el Benedetto da Majano modorában, illetve részletkópzése alapján. Padlózatát intarziás parketta, falait pedig középmagasságig rendkívül gazdag neoreneszánsz tölgyfa lambéria borította, „Thék Endre mesteri munkája"

8

, amellyel szervesen összeépült az ajtók falpilléres keretezésű, szép edikulája, valamint egy pompás kandalló az északkeleti sarokban.

9 96