AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

I. A könyvtár életéből - Tombor Tibor: A Nemzeti Könyvtár külön gyűjteményei és kiállítási termei budavári új épületében

E teremben Mátyás király életéből vett két témát Benczúr Gyula festette meg.

10 A terem három ablaka közül a középső előterében állt Fadrusz János kolozsvári Mátyás király lovasszobrának mása.

11 A Corvina-terem bejáratától balra levő bronzajtón át kisebb terembe lép majd a látogató, ahol a Könyvtár a magyar művelődéstörténetbe ágyazva saját történetét mutatja be a Széchényiele cenki kastályától, soproni palotájától a pesti pálos kolostori teremkönyvtártermen át a Pollack Mihály építette nemzeti múzeumi elhelyezéséig, az 1846 óta e palotában eltöltött évtizedeket, s a Budavári Palota átépítésének történetét is. A Corvina-teremtől jobbra eső bronzajtón át a Könyvtár Zeneműtárának illetve Színháztörténeti Tárának kis előadótermébe jutunk. Itt kap helyet Liszt Ferencnek a Könyvtár birtokában levő zongorája. Itt nyílik majd lehetőség arra, hogy a Könyvtár Zeneműtárában őrzött ritkabecsű kéziratos zeneműveket kisebb kamarazenekarok meghívott szakértők előtt előadhassák. A hallgatóság számára 24 kényelmes ülőhelyet biztosít a tervezés. Ugyanitt mód nyílik a Könyvtár állományában levő hazai zenei és színházi dokumentumok kiállítására is. A „quadratura" berendezése minimális lesz. A két oszlopsor térközeiben mind az északi, mind a déli sávon 3—3 könnyed szerkezetű, asztal jellegű, fémből és üvegből kialakított, belső világítású tárló kerül, amelyekben kiállítási anyagot helyez el a könyvtár, jelezve a térnek magának s az épület VI. szintje e középső sávjának kiállítási, didaktikai jellegét. A kétkarú lépcső érkezési részén, a magyar könyv- és írástörténeti kiállítás nagy termének előterében néhány pihenésre szánt ülőbútor és két alacsony asztalka fogadja a látogatót. A „quadratura" tehát a hozzá kapcsolódó kiállítási termekkel méltó módon fogja teljesíteni a Budavári Palota többi épületrészében elhelyezett múzeumokkal összehangolt, nemzeti-könyvtári társadalmi-kulturális feladatait is. A könyvtárnak ez a funkciója azonban élesen elhatárolódik a nyilvános olvasószolgálati feladatoktól. Nem engedhető ugyanis meg, hogy a könyvtárat, mint „látványosságot" felkereső látogatók megzavarják a VI. szinti különgyűjtemények olvasótermeiben, illetve a VII. szinti, nagy olvasói térben kutató, olvasó könyvtárlátogatók csendet, elmélyedést igénylő munkáját. A kiállításokat látogatók forgalmának szabályozásával kapcsolatos általános terveket a könyvtár kidolgozta. Ugy szervezi meg az Oroszlán-udvari főbejárati szinten a kiállításokat látogatók forgalmát, belső „áramlását", hogy az meghatározott napokon, illetve napszakokban, a könyvtár olvasóforgalmától elkülönített módon bonyolódhassék le, külön nyilvántartás és külön ellenőrzés mellett. A látogató-csoportok az egyes termekben saját nyelvükön magnetofonos kalauzolásban részesülnek. A csoportok előre meghatározott „menetvonalon" haladnak végig; ily módon biztosítható a kiállított anyag módszertani szempontból célszerű megtekintése s az egyes csoportok ellenőrzése. Ez a „menetvonal" a VI. szintről visszakanyarodik a bejárati főszintre (tehát az V. szintre). Az ilyen „kiállítási áramlásban" részt vevő látogatóknak nem lesz módjuk a VII. szint nagy olvasói terébe lépni, de nem nyílik lehetőségük arra sem, hogy a VI. szinten elhelyezett különgyűjtemények valamelyikébe behatolhassanak. A különgyűjtemények nagy üvegajtóit a belső szolgálat csak csengetésre nyitja ki. Egyébként a VI. szinti különgyűjtemények olvasótermeinek akusztikai és vizuális „szigetelését" a tervezés korszerűen megoldotta. 7 Évkönyv 97