AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Markovits Györgyi: Munkásmozgalom és cenzúra harca a két világháború között

amelyben a baloldali kiadványokat árusították. Ilyen volt — a fentebb említett Népszava Könyvesbolton kívül — a Mentor könyvesbolt az akkori Andrássy úton. 1933-ban Zala Imre, az illegális mozgalom tagja a Fészek Klub mellett nyitott egy kis könyvesboltot. Ez jelentős központja volt az illegális kiadványok terjesztésének, Oravetz István kiadványait is terjesztette. Az állandó rendőrségi zaklatások, házkutatások következtében azonban nem működhetett sokáig ez az üzlet. A Népszava könyvkereskedésben is hetenként megjelent a rendőrség. Ellenőrzésük azonban ritkán járt eredménnyel, mert a bolt pincéjének két lejárata volt, illetve volt egy úgynevezett kis pince, amelyről a rendőrség nem tudott, s itt őrizték a tiltott könyveket. A lázító könyvek után „szaglászó" nyomozókat hamar felismerték, mert általában az volt a módszerük, hogy a kézbe vett és ártalmasnak talált könyvről megkérdezték, hogy kapható e belőle több példány. A válasz ilyenkor az volt, hogy „sajnos, ez az utolsó példány". A baloldali kiadványok egyes terjesztői a „központtól", az egyes kiadóktól megkapott műveket, folyóiratokat a mozgalmi-ismeretségi körükben adták el. A nyomdászfiatalok között ismert volt Szűcs Gábor, akinél minden baloldali kiadványt meg lehetett szerezni. Vidékre személyes és mozgalmi kapcsolatokon keresztül jutottak el a könyvek, lapok. A munkásmozgalomban részt vevő kereskedelmi utazók, ügynökök csomagjában szintén sok sajtótermék jutott el a vidéki városokba. A Világosság nyomda Fuchs nevű munkása például szabadnapjain falura járt kereskedni, s mindig vitt magával könyveket is. A Népszava Könyvkereskedés pincéjéből a Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja Tanácsköztársaság alatti propagandafüzetei kerültek elő, s ezeket Anatole France, Jack London, Maupassant borítókkal látták el. Fuchs mindig vitt magával ezekből a füzetekből. Egy alkalommal azonban a nyári nap leolvasztotta a régi fölé ragasztott új címkét, és a razziázó csendőrök „lefülelték" a lelkes terjesztőt. Szenes Lajos és Fuchs 100—100 pengő büntetéssel fizette meg az eredeti ötletet.

15 A forradalmi művek terjesztéséről a magyar rendőrség is „elismerően" nyilatkozott. Könyvtárak és a bolsevista propaganda

16 című bizalmas jelentésében a kultuszminisztert tájékoztatta és kérte fel sürgős intézkedésre. íme a jelentés: „A magyarországi kommunista literatúra terjesztésének feladatát Budapesten tökéletesen kiépítették az itteni szovjetügynökök. A kommunista mozgalomnak fontos »kiegészítő« szerve ez az »irodalmi szolgálat«, melynek feladata, hogy a bolsevista tanokat a földalatti mozgalommal kapcsolatban nem álló, intellektuális elemek között is propagálják..." Természetes, hogy itt nem „ügynökökről" volt szó, hanem értelmes, öntudatos, jövőbe látó marxistákról, akik vállalták a kommunizmus szolgálatát. Közöttük olyanok voltak, mint Kőhalmi Béla, a Fővárosi Könyvtár volt igazgatója, vagy mint Pápa József tehetséges szocialista költő, akit a fasiszta terror pusztított el 1944-ben. A fenti jelentés külön figyelmet szentelt a Fővárosi Könyvtárnak. Megállapította, hogy ha „tanulmányi" célra kérnek ki „deklarált kommunista könyvet", ezek kiadása semmilyen nehézségbe nem ütközik; továbbá felhívta a figyelmet arra is, hogy a könyvtár alkalmazottai nagyrészt radikális gondolkodású fiatalemberek, akik olvasásra a proletárdiktatúra alatt megjelent propagandamunkákat is kiadják. Az újonnan megjelent baloldali kiadványokat pedig „a könyvtár törzsvendégei úgy erőszakolják ki, hogy a kívánt könyv címét beírják az erre a célra szolgáló füzetbe, mert a könyvtár igazgatósága rendszerint megvásárolja azt a könyvet, amely többször szerepel a »kívánó füzet«-ben." 526