AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Kozocsa Sándor: Goncsarov Magyarországon

A nagy mű jelentőségéhez méltó sajtóvisszhangot váltott ki. Nagy Lajos szerint Goncsarov fizikuma nem volt alkalmas az utazásra, lelkesedése azonban minden viszontagságot legyőzött. Megfigyelőképessége, nyelvismerete, általános földrajzi, gazdasági és etnográfiai tudása, s nem utolsó sorban óriási műveltsége, gyors felfogóképessége mintegy predesztinálta a nagy útleírás megalkotására. Jól vette észre, hogy Goncsarov csak pillanatfelvételeket rögzített és nem a külső világ bemutatására törekedett, csak azt írta le, amit az általános tanulmányozás nem vesz észre. Nagy Lajos azt is följegyzi Goncsarov útirajza alapján, hogy meghatározott céllal kell mindig utazni, ellenkező esetben az újabb meg újabb benyomások elsikkasztják a lényeget. Goncsarov egész útján az állandóan fluktuáló életet figyeli, magukat az embereket. Megfigyelőképessége tévedhetetlen, realizmusa tökéletes: „az író tényeket sohasem költ, sőt nála még a költés sem egyéb, mint a tények felsorolásánek érzelemmel telített képpé alakítása... "

29 A Béke és Szabadságban Bóka László így ismertette a művet: A „Pallada" fregatt embernevelő, szivetújító olvasmány. Az élőbeszéd közvetlenségével, elevenségével számol be útjáról. Gazdaggá is tesz, mert sokféle emberrel, társadalmi szokással, néppel, a természet változatosságával, tájakkal és természeti jelenségekkel ismertet meg. A nagyvilági élet kitáruló változatossága mellett a fregatt kis emberközösségét is megismerteti. A fordítást jónak, pontosnak tartja, de — véleménye szerint — meg sem közelíti az eredeti stílus szépséges közvetlenségét!

30 A Könyvbarátban G(eréb) B(éláné) kiemeli, hogy a nagy mű hangja annyira közvetlen és érzékletes, hogy az olvasó szinte együtt utazik az íróval. Megállapítja, hogy Goncsarov nem ábrázolja a társadalmi különbségeket, nem látja meg az elnyomott osztályt, de művészete áttör világnézetének korlátain, s az osztálytársadalom bírálata burkoltan ugyan, de benne szunnyad mondanivalójában. A már előbb említett kritikusokkal egybehangzóan megállapítja, hogy a könyv érdekes, hasznos olvasmány, pontos megfigyelések alapján írja le a látottakat, szinte tudományos eszközökkel.

31 Maár Gyula szerint Goncsarov realizmusa A „Pallada" fregattban tömör.

32 Makai György a Magyar Nemzetben megállapította, hogy az útleírás néhánysoros költői képe a természeti jelenségeket kutató realista író ábrázoló készségével gyönyörködtet. A fordítást — mint minden kritikusa — jónak tartja.

33 Agárdi Ferenc véleménye: pompás nyelv, kiváló előadókészség, remek műfordítás.

34 Végül a Népszavában Pók Lajos helyesen látja Goncsarov világirodalmi jelentőségét, amikor megállapítja róla, hogy az orosz irodalom XIX. századi nagy realista korszakának egyik legkiemelkedőbb alakja, aki szembeszállt a tespedő orosz életszemlélettel, de a forradalmi demokraták (Belinszkij, Csernyisevszkij, Dobroljubov) harcos tudatossága távol állt egyéniségétől. Hatalmas útirajza legtöbbet mutat meg belső világából, írásművészetének titkaiból, és a nemzedékek ízlését, világszemléletét alakító útleírások mintája.

35 1952-től, A „Pallada" fregatt fordításának megjelenésétől minden év meghozta a maga új Goncsarov-kötetét: 1953 az Oblomov új fordítását (Németh László), 1954 a Szakadékot (Gellért György) és végül 1955 a Hétköznapi történetnek ugyancsak új fordítását (Tábor Béla.) Szabó Endre Oblomov-fordítása és Szerelemhegyi Ervin átdolgozása után Németh László átültetése méltán keltett rendkívül nagy várakozást. Az Új Magyar Könyvkiadó Orosz remekírók sorozatában jelent meg 1953-ban, s valóban beváltotta a hozzáfűzött reményeket: Németh Lászlónak a Karenina Anna mellett talán a legsikerültebb fordítása. Már OWoracw-értelmezése is újszerű: a múlt századi 508