AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)
IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Kozocsa Sándor: Goncsarov Magyarországon
orosz irodalom tele van kórtörténetekkel, amelyek megmutatják, hogy gazdag lelkeket hogyan torzított el a cári Oroszország egészségtelen élete. Ezek közül a legtökéletesebb kórkép az Oblomov. Az oblomovizmus az akarat lassú bénulása és az élettevékenységek megállíthatatlan beszűkülése. Oblomov értelmes, nemes szívű, átlát a hamis .célokon. Kriticizmusa lomhaságának igazolása lesz. A regény «lső harmada tökéletes kórelőzmény, a további részek a betegség gyógyíthatatlanságát tükrözik, amikor a kór erősebb a külső ingereknél. (Stolcz, Olga.) Az oblomovizmus ott jelenik meg, ahol a középszerű, de jó érzésű emberekből az álmos jólét, a célt nem adó élet, kicsinyes viszonyok kiölik az akaratot. 36 Az Új Magyar Könyvkiadónak a regényhez fűzött bibliográfiai jellegű utószava megállapítja, hogy az oblomovizmus vonásai még sokáig megmaradtak; a munka lenézése, az élősdiség, a maradiság sok társadalmi réteget fertőzött meg. Jellemző az Esti Budapest beszámolója: az orosz irodalom leleplező kórtünetei közül a legtökéletesebb az — Oblomov. 37 Kardos László ismertetésében azt emelte ki, hogy az Oblomov a múlt század derekának sajátos orosz viszonyaiból sarjadt. Művészi frissessége és mondanivalójának időszerűsége töretlen. A fordítás alkotó tolmácsolás, sugallatosan újjáteremti a szöveget, újjáteremti anélkül, hogy szabadosságokba, pontatlanságokba csúsznék. 38 A Népszavában írt Szabó Ede-kritika Dobroljubovot idézi, aki szerint Goncsarov reálisan mutatja a pusztuló, haladásra képtelen birtokososztályt. Elete értelmétől már gyermekkorában megfosztotta neveltetése, nem tanulta meg, hogy az élet célja a munka és a cselekvés. Goncsarov írói nagyságát mutatja, hogy egy jellegzetes típusban ennyire elevenen tudta az orosz társadalom problémáit felszínre hozni. A regény a tevékeny tett, a munka és az alkotó harc szépségére tanít, amely az élet egyedüli értelme. Goncsarov leírásait sajátos, mélyreható látásmódjával eleveníti meg. 39 Németh László Oblomov-íordíthskt Nemeskürty István is nagy alapossággal méltatta: „Az új Oblomov maradéktalanul élvezhető, ebben jelentős része van Németh László kitűnő fordításának. Fordítása mintaszerű... Ez a fordítás, akárcsak a Karenina Anna, híven és mégis magyarosan adja vissza a szerző stílusát". 40 A nagy sikerű Oblomov-fordítás 1960-ban újból megjelent A világirodalom klasszikusai c. népszerű sorozatunkban Bakcsi György bevezetőjének kíséretében, aki egyébként 1961-ben A Könyv c. folyóiratban közölt találó arckép vázlatában elevenítette fel az orosz klasszikus prózairodalom egyik legnagyobb alakjának emlékét. 1950-re készült el Goncsarov legnagyobb alkotásának, a Szakadéknak teljes fordítása, Gellért György gondos munkája. 41 A fordítást az Űj Magyar Könyvkiadó azonban csak 1954-ben adta ki Orosz remekírók sorozatában. A fordítás egyike a legnagyobb magyar regényfordítási teljesítményeknek: felveszi a versenyt a Don Quijote, a Nyomorultak, a Háború és béke és a Karamazov-testvérek fordításával. A könyvhöz fűzött utószó (Goncsarov és a „Szakadék") szerint Goncsarovhsjx Belinszkij hatására erősödtek meg haladó érzelmei, bár sohasem vált forradalmárrá. A Szakadék utolsó nagy műve, húsz évig tervezgette, s összes művei közt legjobban melengette. Goncsarov is fontosnak tartotta a reformot, de a további fejlődést, ha reformista módon is képzelte el, elutasított magától minden forradal509