AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Kozocsa Sándor: Goncsarov Magyarországon

mélyebben érző. Csakhogy ez a magyar jellem egészen orosz mintára van faragva: mintha csak Goncsarov Oblomovjának magyar kiadása volna... "

25 A második világháború alatt megjelent Világirodalom történetében (1941) .Szerb Antal külön kiemeli Goncsarov világirodalmi jelentőségét, noha csak az Oblomovval foglalkozik, ennek azonban igen finoman átérzett elemzését adja: „Oblomov nem csak lusta, tétlen nemesember. Bármennyire hasonlít is életmódja Pató Pál úréhoz, világok választják el tőle. Oblomovot gazdag belső élete teszi Oblomovvá. Sosem érzi igazi szükségét a külső világnak, a tevékenységnek, az ún. életnek. Pató Pál erkölcsi tulajdonságairól nem sokat tudunk; Oblomov jó és tiszta, a derék emberek rajongva szeretik, a gonoszok pedig megszégyenülnek közelében. Goncsarov elrettentő példának szánta — és mégis Dosztojevszkij csodálatos Myskin hercegének rokona. A nagyszerű alak alkotójának polgárias szándéka ellenére növekedett ki".

26 III Teljesen új Goncsarov-szemlélet figyelhető meg 1945 utáni irodalmunkban, melyet főleg Dobroljubov klasszikus értékű Oblomov-tanulmányánsik fordítása alakított ki. 1948-ban jelent meg magyarul Orosz realizmus című könyve: ebben található a Mi az óblomovság ? című tanulmánya. A nagy forradalmi demokrata Tmtikus részletesen kifejti az oblomovizmus lelki feltételeit és betegségét: szerinte Oblomov típusa a pusztulófélben levő feudális társadalom élősdijének. Dobroljubov rámutatott Oblomov irodalmi rokonaira, az ún. „felesleges emberekre". Dobroljubovot nem annyira Oblomov alakja érdekelte, hanem maga az orosz népbetegség: az oblomovizmus. Rámutatott arra is, hogy Goncsarov nemcsak Oblomov halálos ítéletét mondta ki, hanem a passzív „hős" mellett az egész akkori társadalmi rendszert is elítélte. Két évvel később jelent meg magyar nyelven Belinszkij Válogatott esztétikai tanulmányok (1950) című gyűjteménye, s benne a legnagyobb orosz irodalomkritikus nagy tanulmánya: Áttekintés az 1847-es orosz irodalomról. Ebben Belinszkij Goncsarov első nagyszabású művének, a Hétköznapi történetnek, mindmáig helytálló esztétikai elemzését adja. Dobroljubov tanulmányának és Belinszkij kritikájának irányt-mutató jelentőségük volt a magyar 6rOwcsaro?;-szemlélet kialakításában. 1949-ben jelent meg először magyar nyelven Goncsarov Hétköznapi története Trócsányi Zoltán művészi tolmácsolásában A világirodalom remekei című sorozatban. A kritika lelkesen fogadta; a Világosság recenzense megállapította, hogy „a regényben a cári Oroszország intelligenciájának tunya, kilátástalan, zilált hétköznapjait ábrázolja az író".

27 Buffy Péter szerint „senki ilyen kegyetlen éleslátással, ilyen hűvös modorban, ilyen aprólékos megfigyelésekkel ékesen nem írta még meg az orosz nemesi osztály szétbomlásának folyamatát".

28 1952-ben a Művelt Nép kiadásában jelent meg A „Pállada" fregatt, a világirodalom legköltőibb útirajza, Trócsányi György fordításában Sz. V. Murajevszkij : •Goncsarov és hajóútja a „Ballada' fregatton című bevezető tanulmányával. •Goncsarov földkörüli útjának száz év előtti színes élményeiről szól a könyv. A hatalmas, több mint hétszáz nyomtatott oldalra terjedő opusz izgalmasan érdekes olvasmány, hozzáfogható útleírást alig ismerünk. 507