AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Ferenczy Endréné: A Széchényi Könyvtár olvasószolgálatának története (1919—1944)

Az Országos Széchényi Könyvtár olvasószolgálatának története 1920—19M FERENCZYNÉ WENDELIN LÍDIA Az első világháború befejezése a Széchényi Könyvtár történetében új korszak kezdetét jelentette. A háborús évek a könyvtár életében sem múltak el nyomtalanul. Hatásukat elsősorban anyagi téren éreztették és az ebből keletkezett elmaradásokat két évtizeden keresztül sem sikerült behozni. A kulturális intézményektől, hadi kiadások céljaira, eltakarékoskodott összeg az állomány gyarapításában és a berendezések, felszerelések korszerűsítésében olyan hiányokat okozott, amelyeknek pótlására gondolni sem lehetett a háború utáni szintén szűkös, még az évi kurrens kiadásokat sem fedező dotáció mellett. Nem sokat javított ezen a helyzeten 1922ben az Országos Gyűjteményegyetem megalakulása sem, melynek szervezetébe a Széchényi Könyvtár is beletartozott és a különböző jellegű, összetételű és eltérő igényű intézmények közötti státuselosztás a könyvtárnak általában nem kedvezett. Ezek a mostoha anyagi körülmények szinte teljesen megbénították a külföldi könyv- és folyóiratanyag beszerzését, valamint a meglevő anyagnak, elsősorban a hírlapanyagnak, a használat és megőrzés szempontjából egyaránt sürgető köttetését. így az első világháború előttig viszonylag korszerű, tudományos színvonalon tartott állomány a 20-as években már csaknem kizárólag a kötelespéldányok nem mindig teljes gyűjteményévé vált, az újabb külföldi hungaricumok, valamint a hazai nyomtatványok tudományos felhasználásához is nélkülözhetetlen külföldi standard szakkönyvek szinte teljesen hiányoztak. Mindezeket, bár nem tartozik szorosan e dolgozat tárgykörébe, röviden vázolnunk kellett az olvasóforgalom alakulásának megértéséhez. Mert, míg a háború előtti idők állandó helyhiány-problémája a raktári és olvasótermi helyviszonyokra egyaránt vonatkozott, addig a jelen korszakban az éves jelentések már kizárólag a raktárak zsúfoltságáról panaszkodnak, a könyvtár használatát igénylők elhelyezése nem okoz többé gondot. Pedig az olvasótermek férőhelyeinek száma az évek során — legalábbis e korszak kezdetén — lényegesen nem változott. Jelentősen — és nem kedvezően — módosult viszont az olvasók száma. Bár grafikonjuk 1920 után lassú emelkedést mutat, összehasonlítva a háborús évek forgalmával, de a háború előtti színvonalat egészen 1944-ig nem sikerült elérnie. Az olvasótermeket látogatók napi átlaga 70—80 személy volt (ugyanakkor pl. 1911-ben 123), ezeknek elhelyezését, még az adott körülmények között is, könnyen lehetett biztosítani. 491