AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Indali György: Pest—Budai Könyvnyomdászok önképző Egyletének könyvtári jegyzéke 1869-ből

adványt tegyen közzé. A magyarországi viszonyokhoz képest a német munkásmozgalom nemcsak hosszabb időre tekinthetett vissza, de hasonlíthatatlanul magasabb fokon is állt. Már említettük, hogy 1868-ban a vezetőség azzal a határozattal zárta le a Schulze-Délitzsch és Lassalle hívei közti vitát, hogy mind a kettőjük műveit meg kell vásárolni a könyvtár részére. A vásárlás Lassalle javára ütött ki: hét írása szerepel a katalógusban, míg Schulze—

Delitzsch csak egyetlen eggyel. Lassalle és Schultze-Delitzsch könyveinek a megléte egy magyar munkáskönyvtárban 1869-ben már magában véve is figyelemre méltó, ám jelentőségük eltörpül a katalógus következő tétele mellett, melyből kiviláglik, hogy két évvel a kiegyezés után egy magyar munkásegylet könyvtárában megvolt és az olvasók rendelkezésére állt a Tőke egy példánya. A tudományos szocializmus alapvető nagy művének jelenléte szinte szimbolikus jelentőségű. Ennek ismeretében fokozottabban érthetőbbé válik, hogy az egyesület rövidesen a nyomdászok osztályharcos mozgalmainak a vezetőjévé vált, s belőle sarjadt ki az ország egyik legnagyobb szakszervezete. Ugyancsak fontos adalék az egylet tagjainak világnézetével kapcsolatban Renan Jézus életéről írt hatalmas vihart felkavart műve, mely szemben a már említett néhány kimondottan vallásos könyvvel, valószínűleg nem véletlenül került be a könyvtár állományába. Akár a magyar nyelvű anyag esetében, a könyveket itt is folyóiratok egészítik ki, számszerint 17 féle. Köztük két nyomdász szaklapot is találunk, úgy mint a Gutenberg című tipográfiai lap 1856-os évfolyamát, és a Waldow által szerkesztett Archiv für Buchdruckerkunst két kötetét. A többi folyóirat többsége az ún. „családi lapok" műfajába tartozik (pl.: Illustr. Familienjournal, Illustr. Haus und Familienbuch, Die Gartenlaube.) A katalógus tanulmányozása meggyőzően bizonyítja, hogy a szervezett nyomdai munkásság már szervezkedése legkezdetén olyan könyvtárral rendelkezett, melynek sem méretét sem összetételét nem kellett szégyelniük. Az olvasók nemcsak Jókai, Kemény, Eötvös vagy Dickens és Balzac regényeit; Petőfi, Goethe, Schiller verseit olvashatták sok egyéb között, hanem a könyvtár polcain ott állt 1869-ben Magyarországon Marx Tőkéje is. A szép kezdethez különben nem lett hűtlen sem az egyesület, sem a könyvtár. Az egyletből néhány küzdelmes évtized után az egyik legerősebb magyar szakszervezet lett, melynek tagja volt kevés híján a szakma minden dolgozója. A szakszervezet fejlődésével pedig állandóan lépést tartott a könyvtár is, mely az első világháború előtti években már a legnagyobb és legjobb szakszervezeti könyvtárnak számított Magyarországon, s melyről Szabó Ervin 1910-ben azt írta, hogy egymaga felette áll a kormány és a közigazgatás által szervezett összes hivatalos ún. „népkönyvtárnak". Jegyzetek 1. A nyomdász szakszervezet könyvtárának történetét részletesen ismerteti Nyilas Márta cikke A budapesti nyomdászkönyvtár. = Magy. Könyvszle. 1959. 163—179.1. 2. A nyomdász szakszervezet történetét behatóan tárgyalja Novitzky N. László könyve: Egyesült erővel. Bp. 1912. 3. Szabó Ervin: Az új fővárosi könyvtár dolgában. — Magy. Könyvszle. 1910. 338—351. 1. 4. A Pest Budai Könyvnyomdászok önképző Egyletének Könyvtári Jegyzéke. Pest, Nyomatott Bucsánszky Alajosnál, 1869. OSZK Kisnyomtatványtár, Munkásmozgalmi füzetek I. doboz. 480