AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Indali György: Pest—Budai Könyvnyomdászok önképző Egyletének könyvtári jegyzéke 1869-ből

a tagok adományai vetették meg, de az alakuláskor több nyomdatulajdonos is ajándékozott jelentős mennyiségű könyvet. (Heckenast Gusztáv pl. 124 kötetet adott). A továbbiakban azonban a gyarapítás rendszeres eszközeként szerepelt a vásárlás is. 1868 márciusában például, mikor a tagok között terjedni kezdtek Shulze-Delitzsch és Lasalle tanai, s a tagság két táborra szakadt, a vezetőség határozatot hozott, hogy mindkettőjük műveit vásárolják meg a könyvtár részére. 1869-ben a könyvtár kiadta nyomtatott katalógusát.

4 Az Országos Széchényi Könyvtár Kisnyomtatványtárában őrzött példány alapján képet alkothatunk róla, hogy milyen volt egy munkáskönyvtár a magyar munkásmozgalom csecsemőkorában. A 14 oldalas füzet 506 művet sorol fel 827 kötetben még pedig 306 magyar nyelvű művet 437 kötetben és 200 német nyelvű művet 390 kötetben. A magyar és a német nyelvű könyveket a katalógus külön-külön sorolja fel. A könyvek felsorolását egy négy pontból álló Figyelmeztetés követi. „I. E jegyzék a könyvtárnak a későbbi könyvvásárlások és ajándékok általi szaporodásával folytattatni fog. II. E jegyzék megőrzésére figyelmeztetnek a t. egyleti tagok, miután egy második példány 20 kr osztrák értékbe kerül. III. A könyvtár rendesen minden szerdán este 1/2 8-tól 9-ig és vasárnap d. e. 10-től 12-ig (havi gyűlések alkalmakor csak 9—10-ig) van nyitva. IV. Minden egyleti tag egyszerre csak egy kötetet vehet ki és azt 14 napig használhatja, azontúl minden további napról 1 kr büntetés díj fizettetik." A könyvek felsorolása a szerzők neve szerint történik. Ahol név nem szerepel, ott a cím van közölve a betűrend szerint megfelelő helyen. A címleírás rövid, mindössze a szerző nevéből és a címből áll, ezt néha rövid annotációk egészítik ki, melyek többnyire a könyv műfajára utalnak pl. „regény", „beszélyek", „zsebkönyv", „tankönyv", „versek" stb. A magyar nyelvű szépirodalomból elsősorban a próza van szép számban képviselve. Vezet a kor legnépszerűbb írója Jókai Mór, kit 15 műve képvisel. 1869 előtt megjelent jelentősebb regényei közül megvan a Törökvilág Magyarországon, a Janicsárok végnapjai, Erdély aranykora, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, a Nagyenyedi két fűzfa és a szabadságharc küzdelmeinek emléket állító Csataképek. Jósika Miklós, ki a maga korában népszerűség dolgában Jókaival vetekedett, 16 regényével szerepel, köztük van a két legjelentősebb is, az Abafi és a Csehek Magyarországon. A hatvanas években szintén közkedvelt Vas Gerebent ezzel szemben mindössze három könyve képviseli: a Dixi, a Régi jó idők és A nemzet napszámosai. De található nehezebb fajsúlyú irodalom is. Eötvös Józseftől ugyan csak a Falu jegyzője van meg, de Kemény Zsigmond öt művével is szerepel, köztük három legjelentősebb regényével, a Zord idővel, a Rajongókkal, az Özvegy és leányával, ezeket a Szerelem és hiúság és a Ködképek a kedély láthatárán egészíti ki. Megtalálhatók persze több irodalomtörténetileg ma már kevésbé jelentős írónak a művei is: Beöthy László két regénye, a Pugacsovról szóló Puszták fia és a Kék macskához című, a Nesze semmi fogd meg jól című beszélygyűjtemény, ezen kívül még válogatott műveinek két kötete. Beöthy Zsoltot, ki később a „hivatalos" irodalom „hivatalos" irodalomtörténésze lett, az ifjúság számára írt elbeszélései képviselik. Császár Ferenctől az olasz irodalom magyarországi népszerűsítőjétől az Utazás Olaszországban című regény található meg. Frankenburg Adolfot az Életképek egykori szerkesztőjét Őszinte vallomások című emlékirata és Az öreg bolond Miska kalandjai című könyve képviseli. Pákh Alberttől, a Vasárnapi Újság 475