AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Fallenbüchl Zoltán: Adalékok Schedius Lajos és Blaschnek Sámuel Magyarország térképe kiadásának történetéhez

tanácsnál gremiális titkárrá nevezik ki.

2 Az ifjabb Schedius állásában nyilván sokban segítségére lehetett az apjának, főként a Helytartótanács alá tartozó Építési Igazgatóságnál, a már elkészített Duna-térképek használatának engedélyezésében, ő maga is foglalkozott térképekkel; miután a nádor állandó kísérőjeként hol Bécsben, hol Pozsonyban tartózkodott

3 az országgyűlésen, a nádor a mindenkori közmunkálatokról való tájékozódás és az azok irányítása céljából szükséges térképek bekérése tekintetében az ő segítségét vette igénybe. Fennmaradt egy átirata a dunai mappáció állásáról 1831. febr. 8-i kelettel, melyben annak minden problémájáról tájékoztatást nyújt.

4 Ilyen vízügyi munkálat pedig akkoriban több is folyt: az Aldunát a Helytartótanács rendeletére Orsováig feltérképezték;

5 a budai Duna-szakaszt is részletesen felmérték a pest-budai állandó híd építésére alakult Brücken-Vereins-Praesidium által kiírni szándékolt pályázat céljára.

6 Ezek lapjai is mind az ifjabb Schedius kezén mentek keresztül a nádorhoz és vissza. Természetes, hogy ilyen körülmények között az idősebb Schediusnak is igen jó értesülései voltak a munkálatokról. Barátja, a nádor, és saját fia révén kétszeresen is megvolt a lehetősége ahhoz, hogy a munkálatokba betekintést nyerjen. Természetes, hogy ezeket az új eredményeket igyekezett felhasználni a tervbe vett javított Magyarország-térképen is. A nagy munkálat első hirdetése 1831. december 30-án jelent meg: ebben Schedius a térkép mellett egy „föld leírási könyv" kiadását is kilátásba helyezte:

7 tehát monográfiát is kívánt adni Magyarországról; ez azonban sohasem készült el. A Hazai és Külföldi Tudósítások melléklapja a Hasznos Mulatságok 1833. évi január 19-i és 23-i 6. illetve 7. számában Vizer István, kamarai főmérnök ír a meginduló munkálatokról.

8 Vizer elismeri Lipszky érdemét és Liesganig téves varasdi helymeghatározásának tulajdonítja annak hibáját: egyben néhány csillagászati megfigyelésével maga is Schedius és Blaschnek segítségére siet. Wurzbach munkájában azt olvassuk, hogy a munkálat 1832-ben kezdődött. Az előrehaladás azonban eléggé lassú. Ekkor ugyanis még nem volt bizonyos, hogy a térkép 6 vagy 9 lapon jelenjék-e meg? Csak 1833 elején közölték egy új előfizetési hirdetményben, hogy a térkép végeredményben 9 lapon jelenik majd meg. A lapok így oly módon ábrázolják az országot, hogy az első három íven csak a Felvidék látható. Talán azért is döntöttek a 9 íves megoldás mellett, mert a Duna-vonalnak az Építési Igazgatóságon még munkában levő lapjaihoz egyelőre még nem férhettek hozzá, márpedig, mint alább még látni fogjuk, a Duna új, korszerű térképe fontos szerepet kapott Schedius és Blaschnek térképének kidolgozásában. Schedius és társa a szerkesztésben Lipszky munkáját használták alapul. A méretarány is ugyanaz a két térképen: 1 bécsi hüvelyk — 6520 0004 öl, azaz 1:469 472. Ily módon a Lipszky-mappa munkatérképül szolgálhatott nekik, amin el lehetett végezni a javításokat, amelyek akár a fixpontok rögzítésében, akár a folyók vízhálózatának rajzában szükségessé váltak. Leghamarabb az első térképlap készült el: ez azonban a szépen kidolgozott címkereten kívül Magyarország térképéből igen keveset mutat be: csupán a szomszédos Morvaország nagy részét és Alsó-Ausztria legészakibb sávját. Ezek bemutatása azonban már kezdettől sem volt olyan részletességgel szándéka a tervezőknek, mint Magyarországé. 447