AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)
IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Tardy Lajos: A „budai Orosz Könyvtár" és az ürömi mauzóleum orosz leírói
majdani barátja keresi fel Ürömöt. Útinaplójában elmondja, hogy a budai vár megtekintése során a kapus, „midőn megtudta, hogy oroszok vagyunk, nyomban hozzánk vezette az orosz papot, aki Alexandra Pavlovna sírja mellett teljesít szolgálatot. Alexandra Pavlovna — mágikus név az őt annyira tisztelő magyarok előtt. Még a németek sem mernek rosszat beszélni róla a hazafiak előtt." Az orosz író néhány nappal később három tiszttársával együtt fiákért fogad és Ürömre viteti magát. Hosszú beszámolójából érdemes kiragadni néhány részletet. „A templom minden dísze egyszerű, ugyanakkor azonban gazdag, választékos ízlésű, s méltóan juttatja kifejezésre az orosz császári pompát. Kis lépcsőn szálltunk alá a templom alatti kriptába. A kőkoporsó katafalkon nyugszik, mely szinte ugyanakkora, mint a templom. A nagyhercegnő bebalzsamozott teste két rézurnára helyezett, fekete lepellel letakart kőkoporsóban pihen; a fejrésznél, málnapiros bársonypárnán két korona látható, előttük ikon. — Nikóláj atya, a lelkész, korábban különféle követségeken szolgált, ennek tulajdonítható, hogy fekete frakkot visel, és külsőleg egyáltalán nem emlékeztet orosz papra. Négy udvari karénekes teljesít mellette szolgálatot; a templom fenntartására kormányzatunk évi 15 000 rubel összeget fordít. Nikoláj atya igen nagy tiszteletnek örvend. A protestáns hitű parasztok távoli vidékekről is eljönnek hozzá, s ő német nyelven tart nekik szentbeszédet; ünnepnapokon a szomszéd falvak derék szerbjei is felkeresik templomát. — Közismert tény, hogy a nép mekkora lelkesedéssel fogadta Alexandra Pavlovnát a magyar főváros felé vezető úton. Jóindulata, nyájassága, szelídsége és földöntúli szépsége elbűvölte a nemes magyarok szívét; az egész nemzet támaszt, reménységet és vigaszt látott benne. A politikai ábrándok kergetői nem késlekedtek olyan híreszteléseket terjeszteni, melyek a nép iránta érzett mérhetetlen odaadásán és szeretetén alapultak. Ezek az indokolatlan híresztelések elkeserítették a nagyhercegnőt, azonban őszinte viselkedésével szét tudta oszlatni a szimatoló udvar alaptalan gyanakvását, de nem tudta lehűteni a megigézett nemzetet. Eletének utolsó napjaiban a nép szeretete egészen a fanatizmusig fokozódott. — Sajnos, elkövették azt a meggondolatlanságot, hogy a (betegségének hírére összegyülekezett) nép előtt naponta két ízben is közhírré tették: a királyné (miként a nép nevezte) kívül van minden veszélyen — amikor váratlanul elhunyt és halálát nem volt lehetséges eltitkolni. Eleinte senki sem akarta elhinni, de a bánat és kétségbeesés okozta jajveszékelés, a harangok komor kong udvari emberek szomorú arca mozgásba hozta a népet, melynek soraiban mindmáig elpusztíthatatlanul él a halál okáról alkotott valótlan nézet. (Borítsunk fátylat a szomorú múltra; ne adjunk hitelt a hiszékeny emberek elfogult mendemondáinak, de ne is marasztaljuk el a derék, ám gyakorta felületesen ítélő népet". 14 ) 1814-ben Sándor cár, Frigyes Vilmos porosz király és Ferenc császár együttesen tekintették meg az ürömi síremléket. Mint a Magyar Kurir írja, „midőn a* Eelségek Budáról eltávoztak, út közben megállapodtak Ürömben a' boldogult Alexandra orosz Nagy Hertzeg Asszonynak Mausoleumánál, 's ott a' Görög Szertartás szerént a' Lyturgiát megvárván, érzékenyen vettek butsut a' boldogultnak hideg tetemeitől". 15 1815-ben Alexandra Pavlovna húga, Katalin, a későbbi württembergi királyné látogatott Budáról Ürömre, hogy az érckoporsót „megszemlélje 's könnyeivel megásztassa". 16 1822-ben Pjotr Ivanovics Keppen, a nagy orosz polihisztor tölt hosszabb időt a fővárosban és — Schams Ferenc kalauzolása mellett — természetesen ő is fel438
