AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Somkuti Gabriella: Korszerű természettudományos irodalom Széchényi Ferenc és Teleki László könyvtárában (II)

szettudományi ismereteket közlő, tanító jellegű műveinek. Alkotója TS. A. Pluche francia természettudós, tanár és egyházi ember, aki azonban szembekerült az egyházi hatóságokkal, s emiatt rendjétől és állásától is kénytelen volt egy időre megválni. Magántanítóként működött, s említett műve is pedagógiai ihletésű: egy vidéki földesúr és egy pap párbeszédes formában közlik egy nemes ifjúval mindazt, amit a természetről, illetve a világegyetemről tudni illik. A témák igen változatosak: nemcsak fizikai, csillagászati és természetrajzi ismereteket közöl, de megismertet a mezei gazdasággal, az egyes ipari mesteségekkel, beszél az emberről, mint biológiai és mint társadalmi lényről, végül eljut az ember és az isten kapcsolatához. Bár alapvetően vallásos szemléletű, a természeti ismeretek hasznosságának hangsúlyozása, s az utolsó kötetben a tolerancia hirdetése kiemeli a hasonló művek sorából. Ásványtani művek közül a svéd mineralógusnak, A. E. Cronstedtnék két németre fordított művét találjuk.

7 A két könyv tulajdonképpen egyazon műnek két különböző német fordítása — rajtuk keresztül érdekes tudománytörténeti, illetve könyvkiadástörténeti megállapításokat tehetünk. Az eredeti mű névtelenül jelent meg Stockholmban 1758-ban. Két év múlva, még Cronstedt életében Koppenhágában megjelent német fordítása, majd ennek egy újabb bővített változata 1770-ben Lipcsében. A következő német kiadást maga A. Werner fordította 1780ban, mivel az előző fordításokat igen rossznak és hibásnak Ítélte. Werner szerint az 177 l-es francia változat még rosszabb, de leghibásabb a szentpétervári 1776-os orosz kiadás, miután mindkettő a német fordítások után készült. Még a legelfogadhatóbb az angol változat, s az ebből késztilt olasz. Miután a tanítás alapja mindenütt Cronstedt műve, elhatározta, hogy saját maga fordítja le svéd eredetiből. Werner az előszóban a nagy elődnek kijáró tisztelettel ír Gronstedtről, megállapítva művének kiemelkedő jelentőségét és ásványtani rendszerezési elveinek újszerűségét. Cronstedt művének sorsa nem állt egyedül: a jó szakmai fordítások sokszor hiányoztak, s igen gyakran maguk a tudósok kellett, hogy a nyelvi átültetéssel foglalkozzanak, ha nem akartak a szakmai színvonalból engedni, s tévedések áldozataivá válni. Ezért olyan gyakori a fordításoknál a bővítés, átdolgozás, mivel a szakemberfordítók saját tapasztalataikkal is kiegészítették az idegenből átvett műveket. (Természetesen a szerzői jogok tisztázatlansága is hozzájárult a szellemi javak szuverén, sőt önkényes kezeléséhez.) Megvolt Széchényi könyvtárában K. Linnének az ásványok felosztásáról szóló munkája is.

8 Megtalálható F. E. Brückmannak, a Magyarországon is hosszabb időt eltöltött wolfenbütteli orvosnak és természettudósnak a világ bányászatáról készített nagy összefoglaló műve.

9 Egy francia orvos és mineralógus, L. Launay műve

10 és egy, a bécsi udvari természetrajzi gyűjteményt ismertető munka egészíti ki ezt a szakterületet. Utóbbi K. Haidingernek, a természetrajzi kabinet őrének, későbbi bányatanácsosnak munkája.

11 Kimondottan botanikai művet is csak néhányat találunk. Legfontosabb K. Linné két művének fordítása, az egyik a Vollständiges Pflanzensystem című, (Bd. 1—4. Nürnberg, 1777—1778.) a másik Linné első nagy jelentőségű munkája, a Systema naturae, mely nemcsak a növények, hanem az ásványok és állatok osztályozását is magában foglalta.

12 Csehország flóráját mutatja be egy szépen illusztrált mű, a Flora Boemica. (Prága, 1793—1794.) Alkotója E. W. Schmidt, prágai 413