AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Dezsényi Béla: Gratzer Frauenjournal Österreichs und Hungariens Töchtern gewidmet… Egy XVIII. századi női folyóirat helye az osztrák és a magyar sajtó történetében

(a szövegben sajtóhibával p a v helyett) de la reine, á la Ballon, á la Hérisson, á la Monstre..." Az érzelmes történetek is „Párizs központúak". Jelentős részük a forradalomban játszódik. Hőseik: a bérlő, aki, afféle jóságos vén gazember módjára megvásárolja a gazdag nemes elkobzott birtokát, hogy azt az üldözött gyerekeinek adja vissza (124.1.) — egy öreg nemes, akinek birtokát a polgár veszi meg a „nemzeti vagyonból", majd örökre vendégül látja a volt tulajdonost stb. A jószívű francia polgárral szemben megérdemelt végzetébe rohan a szegényembert kifosztó, ártatlan polgárleányokkal erőszakoskodó német nemes. (Treulosigkeit und Undank. 11. Anhang. 80—86. 1.) A forrongó Párizs, a harcterek, a francia vidék politikai mozgalmai a legfőbb tárgya a Politische Zeitgeschichte c. rovatnak, amely az év első felében az egyes számok — és néha az Anhang — jelentős részét tölti ki. A jakobinusok bukását méltónak tartja véres uralmukhoz — de ettől a köztársaság csak megerősödött. Nemcsak a franciák, de az általuk megszállt Hollandia is készségesen védi az új intézményeket. Az 1795 március 19-i felkelésről ezt írja: „So endigte dieser Tag, der, wie der 12te Germinal, das Grab der Republik zu seyn schien, und der, "wm|ener, nur ihre Grundlinien befestigte." (Jun. 10. Anhang. No. 23.) A Faubourg Saint Antoine-beli véres jeleneteket elítéli, de színesen, izgalmasan írja le. (jún. 17.) Leplezetlenül csodálja a franciák hazafiasságát, csak „lassen Sie uns Gott aus ganzem Herzen bitten, dass er diese tapfere Nation mit dem Geiste des Frieden s beseele, und dass ihre martialische Wuth in eine heilsamere Mode verwandle." A 1 egfőbb remény végig a köztársaság győzelme: „Alle Meynungen sind hier für die Republik gestimmt: und ihr werdet sie niemals umstimmen: so viele schlaflose Nächte, so grosse Aufopferungen für die Freyheit sollen nicht unbelohnt bleiben, die guten Bürger können ruhig seyn, wir wollen die Republik, wir werden sie un erschüttert erhalten, oder unter ihren Trümmern begraben werden." (Jul. 8.) Igaz, ezt egy a konventben elmondott szónoklatból idézi a Frauenjournal, de ez az idézet éppen az egész hosszabb tudósítás vége, kicsengése. Es annál nagyobb hangsúly esik rá, mert ez az utolsó tudósítás; mintha erőszakkal elnyomták volna ezt a buzgó hangot: a Zeitgeschichte ettől kezdve eltűnik a lapból. Helyette újra hosszú színházi tudósítások következnek, mégpedig most már a számok legelején, de ezekben is már csak a gráci színház szerepel. A forradalom burkolt kultuszának nyoma a Frauenjournal első, január—márciusi kötetének füzetalakú melléklete: Beschreibung und Abbildung des Telegraphen oder der neuerfundenen Fernschreibmaschine in Paris. A melléklet a negyedévi kötethez van fűzve, nyilván azzal összetartozóan adták ki. Arról a „messze, hamar író eszközről" tudósít, amely a távíró őse és amelyre a híradástechnika történetében először alkalmazták a „telegráf" elnevezést. Lényege a Louvre tetőzete fölött Parisban elhelyezett és messzire látható három függőleges tengely körül mozgatható fakar: a három kar egymáshoz viszonyított helyzetét a palota fölött épített házikóból változtatni, irányítani lehet és minden helyzet az ábécé egy-egy betűjének felel meg. A három kar messzire látható; egyenlő távolságokban, egymás felől távcsővel könnyen kivehetően (olvashatóan) hasonló állomások veszik át és adják tovább a betűket egy távoli végpont felé. Ez a jelzőrendszer Franciaországban egészen a Morse-telegráf végleges meghonosulásáig üzemben volt, 1833-ban 410 állomása vette és adta át az üzeneteket. De feltalálása a forradalom vívmánya, s azt kevéssel a Oratzer Frauenjournal 404