AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Dezsényi Béla: Gratzer Frauenjournal Österreichs und Hungariens Töchtern gewidmet… Egy XVIII. századi női folyóirat helye az osztrák és a magyar sajtó történetében

előtt a bécsi Magyar Hírmondó is részletesen tudatta a francia hírekért ugyanúgy lelkesedő olvasóival. A feltaláló „egy Chappe nevű párisi ingineur (Földmérő)", aki „eleibe terjesztette találmányát a nemzetgyűlésnek, amely azt megvizsgáltatván jónak ismerte és mindjárt elkezdte a maga parancsait mind a spanyol határoknál, mind a Rajna mellékén táborozó seregeivel ezáltal közölni." A Párizstól 40 mérföldre levő Condé várának visszavételét 20 perc alatt tudta meg a nemzetgyűlés. Mind a magyar újságban, mind a gráci folyóiratban az új technika forradalmi vívmánya a francia szellem diadalát hirdeti a teljes erővel arra figyelő kelet-európai olvasók számára.

15 Megfigyeléseinket összegezve: a Gratzer Frauenjournal a magyar sajtótörténetben nem tölt be olyan szerepet, amilyent címe után hihettünk volna. Bár már magában véve az sem érdektelen, hogy a fiatal Kisfaludy Sándor éppen erre a felvilágosult, franciás szellemű lapra fizetett elő. De a folyóiratirodalom általános történetében és főleg a Közép- és Kelet-európai női lapok történetében még foglalkozni kell vele. A felvilágosodáskori gazdag osztrák hírlapirodalom utolsó képviselője, a maga korában, kisvárosi környezetében tovább hirdeti a polgári haladást, a franciák harcait, a republikánus-szimpátiákat akkor, amikor az ilyen hangok a Habsburg-birodalomhoz tartozó fővárosokban egyre halkabbak lesznek, majd évtizedekre egészen elcsendesülnek. Jegyzetek 1. Hangsúlyozzuk, hogy a teljes cím csak a negyedévenkint kiadott borítólapokon olvasható; a hetenkint megjelenő egyes számok fejcíme csak Frauen-Journal. Az OSZK példánya nem teljes, egy negyedik szám is megjelent. (L. alább.) 2. Dezsényi Béla: A magyar hírlapirodalom első százada. Budapest 1941. 411. 3. Dezsényi Béla: A Nova Posoniensia és a hírlapolvasók a XVIII. században. = Magyar Századok. Budapest 1948. 142—163. 1. 4. Kókay György: Az Ephemerides Vindobonenses. (1776—1785.) Magy. = Könyvszle. 1957. 347—358. 1. 5. Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve. 1957. 193—227. 1. 6. 247—250. 1. 7. Színész-család feje, fiai és lányai is színészek. 8. Busa Margit: A legelső magyarországi német nyelvű női folyóirat. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve. 1963—1964. 265—269. 1. „A magyar hírlapirodalom első százada" c. id. bibliográfiában még a Függelékben tartottuk nyilván Damenzeitung címmel, azok közt a lapok közt, amelyeket az irodalom említ, de amelyeknek létezéséről nincs biztos tudomásunk. Az a feltevés azonhan^hogya-Zetíungr für Damennék zenei melléklete is volt, nem valószínű. 9. Az idézett előadások egyenkint megtalálhatók a budai és pesti német színház Kádár Jolán által közzétett repertoárjában. A budai és pesti német színház története 1812-ig Budapest 1914. Függelék. 99—141.1. Kádárnál Weinmillerné, Schlanderer és Wipfel kisasszony nem szerepel. A színészek teljes névsorát nem hozza az e korszakra nézve különösen érdekes adattár sem: Hankiss Elemér—Berezeli A. Károlyné: A Magyarországon megjelent színházi zsebkönyvek bibliográfiája XVIII—

XIX. század. Budapest 1961. Pukánszky-Kádár, Jolantha: Geschichte des deutschen Theaters in Ungarn. T. Bd. München 1933, S. 94. szerint 1797 előtt nem ismerünk színházi tudósításokat Pestről és Budáról Ha így van, ez lényegesen emeli a Frauenzeitung kritikáinak értékét. 10. Dezsényi Béla: Az időszaki sajtó története a Dunatáj országaiban. Budapest 1947. 9. 1. 405