AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

IV. Könyvtörténet, könyvtártörténet, művelődéstörténet - Dezsényi Béla: Gratzer Frauenjournal Österreichs und Hungariens Töchtern gewidmet… Egy XVIII. századi női folyóirat helye az osztrák és a magyar sajtó történetében

"Gratzer Frauenjournal, Oesterreichs und Hungariens Töchtern gewidmet..." (Egy XVIII. századi női folyóirat helye az osztrák és a magyar sajtó történetében) DEZSÉNYI BÉLA Egy kis nyolcadrét alakú XVIII. század végi folyóirat 1795. évi folyamának három negyedéve, januártól szeptemberig (összesen 39 szám), egy-egy negyedévet összefoglaló kötetekben Kisfaludy Sándor könyvtárával került egy példányban az Országos Széchényi Könyvtár állományába. A folyóirat borítékcíme: Gratzer Frauenjournal, Oesterreichs und Hungariens Töchtern gewidmet von Neun Freundinnen ihres Geschlechts.

1 Azért érdemes az egyébként megszokott késő-felvilágosodáskori elmélkedéseket, moralizáló írásokat, néhány érzelmes történetet, versikéket (utóbbiak egyikének szerzőjét, név nélkül, így jelöli meg: „von einem ungarischen Frauenzimmer"), tréfákat, itt-ott heti politikai hírösszefoglalót s végül — látni fogjuk, hogy nekünk ez igen fontos — színi kritikákat közlő kis nyolcadrétű folyóirattal foglalkozni, mert 1. az alcíme Magyarországra, magyar közönségre, magyar nőkre utal, 2. mert a legkorábbi és egyben a leghosszabb életű női lapok közé tartozik, legalábbis Kelet- és Közép-Európában. 1 Eel kell vetni a kérdést: ugyanolyan elbírálás alá esik-e a Frauenjournal, mint a Tersztyánszky Dániel-féle Allergnädigst privilegierte Anzeigen aus den sämmtlich kaiserlich-königlichen Erbländern, amelyet — szerkesztőjének személye és tartalmának hazai vonatkozásai miatt — annak ellenére, hogy nem Magyarországon jelent meg és nem is magyar nyelven adták ki, a bibliográfusok mégis mindig a magyar sajtó legrégibb emlékei között soroltak fel

2

; — vagy mint az Ephemerides Vindohonenses, amelyet egy régebbi sejtés,

3 majd újabb vizsgálatok

4 alapján ma már szintén magyar érdekű újságként tartunk számon, noha Bécsben jelent meg és latin nyelven írták? A mi Frauenjournahxnk magyar vonatkozású tartalma sokkal gyérebb, mint az előbbi kettőé.

5 1795. április 22-én,

6 tehát fennállásának negyedik hónapjában, annak is végefelé, hoz először hosszabb magyarországi tudósítást, mégpedig egy éppen ebben a számban először előforduló „Theater-Korrespondenz" című rovatban. A budai és a pesti német színházak előadásairól közöl bírálatot, méghozzá nem is csekély késéssel. Az első beszámoló, január 1-i (!) keltezéssel Johann von Kalchberg: Die Tempelherren című ötfelvonásos szomorú játékáról szól, amelyet Budán 1794. december 1-én (!) mutattak be. Dicséri a színpad pazar kiállítását, 397