AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Nagy Károlyné: Az Országos Széchényi Könyvtár betűrendes szolgálati katalógusának szerkesztési szabályzata

Az Országos Széchényi Könyvtár betűrendes szolgálati katalógusának szerkesztési szabályzata NAGY KÁROLYNÉ Az Országos Széchényi Könyvtár katalógushálózatának korszerűsítését és kiegészítését a várba való költözés tette központi feladattá. A jelenlegi koncepció szerint ugyanis a Várpalotában a közönségszolgálat és a feldolgozómunka négy szintkülönbséggel nyer majd elhelyezést, ezért került előtérbe bizonyos katalógusok megkettőzésének terve. Helyzetünk e szempontból legideálisabb a betűrendes katalógusok vonatkozásában, mert — a nem fényképezett müncheni katalógusrészleget leszámítva — ebből a katalógustípusból rendelkezünk két példánynyal. A szolgálati betűrendes katalógus építése 1936-ban párhuzamosan indult az olvasószolgálatival, azzal a különbséggel, hogy itt csak főlapok kerültek beosztásra. A melléklapok száma nem jelentős.* A kezdeti elképzelések szerint csak a katalogizálók segédeszközéül szánták. Mivel ez a katalógus a jelenlegi könyvtári munka céljainak csak korlátozottan felelt meg, korszerűsítése elkerülhetetlenné vált. Mennyiségi és minőségi, tartalmi és formai elemzések után — a sokrétű könyvtári munka igényeinek szem előtt tartásával — váltak nyilvánvalóvá az elvégzendő feladatok. Mintegy félmillió műről készült, főlapokból álló katalógust kell melléklapokkal kiegészíteni és logikus szerkezeti rendjét biztosítani. Nem kis nehézséget jelent, hogy készülő szolgálati katalógusunk nemcsak korszerűen katalogizált művek céduláiból épül, hanem régi feldolgozása, rekonstruált címleírásokból is, ezért számolni kell bizonyos kényszerű kompromisszumokkal. Katalógusszerkesztési szabványunk 1. pontja kimondja: „A betűrendbe sorolást az alakilag és tartalmilag helyes és szabályos címmegállapításnak kell megelőznie... mert a címmegállapítás és a betűrendbe sorolás szorosan összefügg egymással." Meg kell jegyezni, hogy nem kevésbé lényeges és elengedhetetlen feltétele a jól szerkesztett katalógusnak a címleírások következetessége is; ennek biztosítása azonban a régi anyag feldolgozásában mutatkozó módszertani rétegeződés miatt sok nehézségbe ütközik, mert a) a leírások nagyobbik része (1936—1952 között feldolgozott anyag) a címleírási szabvány megjelenése előtt készült, b) korszerű segédkönyvek csak fokozatosan állhattak rendelkezésre, * 1961 végéig melléklap készült a zárójeles szerzők után a mű címének első szaváról, egyes kiadványok külön címéről és a fordított anonim művek eredeti címének első szaváról. 372