AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Urbán László: A kölcsönzés-nyilvántartási munkafolyamatok elemzése a közművelődési könyvtárakban

galmát, és 255 kötet/órás csúcsforgalmat tapasztaltunk. Ez percenként egy látogató érkezését és távozását mutatja. Ilyen forgalom mellett — a párhuzamosan dolgozó könyvtárosok ellenére — időszakos sorbanállás alakul ki az adminisztrációs ponton, ami rossz hatással van a könyvtárosi munkáról alkotható elképzelésre. A jelenleg használatos kölcsönzési rendszerek bármelyikével — elvben — lebonyolítható lenne ez a forgalom, azonban gyakorlatilag a minimum idő kétháromszorosával kell számolni — a könyvtáros udvariassági gesztusaitól és türelmétől függően — ezért a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókokban és vidéki nagykönyvtárainkban ma már általános, hogy egyidejűleg két könyvtáros végzi az adminisztrációt, a kikölcsönzés és a visszázás munkafolyamataira megosztva. (Az olvasók beírása, mint a napi kölcsönzéstől független adminisztrációs munka, csúcsforgalmi időben vagy beiratkozási időszakban egy harmadik személy jelenlétét követeli meg.) Az egyik legmodernebb fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókban három főre méretezett adminisztrációs pult hosszában három munkatárs dolgozik egyidejűleg. A kép rendkívül imponáló, de semmi módon nem tekinthető a gazdaságosság meggyőző példájának. Ellenkezőleg, sürgetően követeli a kölcsönzési adminisztráció elveinek és gyakorlatának radikális megreformálását, vagyis a kölcsönzési adminisztráció céljainak felülvizsgálását, és a minimális célokat minimális szinten kielégítő adminisztráció megteremtését. 6. Javaslat Az egy kötetre eső adminisztrációs idő jelentős csökkentését csak akkor remélhetjük, ha a szakkönyvtári gyakorlattól való elszakadás folyamatát — amely az eredeti három kártyás rendszer követelményeitől való állandó távolodásban jut kifejeződésre — teljessé tesszük, vagyis elmegyünk addig a végleges álláspontig, amelyen már a könyvnek mű jellegét sem tartjuk tovább fontosnak, beérjük anyagi értékének megőrzésével. Ezt a lépést csak akkor tehetjük meg, ha elismerjük, hogy a kölcsönzésre rendeltetett állomány lényegében különbözik a prézens állománytól, a kölcsönzésben levő állomány szinte kizárólag a tömeges igények kielégítésére hivatott, és a gyűjtemény jelleg megőrzését elég a belső arányok megtartására, nem pedig egyes meghatározott, kiválasztott művek feltétlen megőrzésére értelmezni. Ilyen előfeltételek esetén kísérletet lehet tenni a McCólvin tervezte rendszernek a szocialista gazdasági viszonyokhoz alkalmazott kidolgozására. A McCólvin rendszerrel dolgozó könyvtárban a beiratkozási díj 3—5 $. Ezért az összegért cserébe zsetonokat kap az olvasó, amelyeknek birtokában megfelelő értékű könyvek kölcsönzésére jogosult. Felszólítás felesleges. Hazai viszonyaink között elképzelhetetlen a beiratkozást három—öt kötet árának letétbe helyezésétől tenni függővé. Kísérletképpen azonban „meghitelezhetné" a könyvtár ezt a három kötetet — családonként — jól ellátott, és eléggé körülhatárolt település könyvtára esetében. Ebben az esetben családonként maximálisan egy olvasójegyet állítana ki a könyvtár, amellyel egyidejűleg három kötet kölcsönzésére jogosító zsetont is átadna. A könyvtári tagság évenkénti meghoszszabbítása a zsetonok kicserélésével járna, és az elmaradók elszámoltatásával. 370