AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)
III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Németh Mária: Hírlapok mikrofilmezése
mint muzeális értékű anyagét az ország nemzeti könyvtárára bízzák. (így Finnországban, Franciaországban, Lengyelországban és több más államban.) Vigyáznak arra is, hogy ezen alapfilmek semmiféle rongálódásnak ne legyenek kitéve (karcolódás, törés), használatukat tehát — a kötelező ellenőrző vizsgálatokon túl — nem engedélyezik. Ha ezt nem tennék meg, akkor kockáztatnák azt, hogy amikorra az eredeti példány szétesik és reprodukálhatatlanná válik, már a róla készült alapfilm is tönkremegy, vagy legalábbis olyan mértékben megsérül, hogy további sokszorosításra alkalmatlanná válik. Ezért az eredeti negatívok mellett másodnegatívokat is kell készíteni, vagy olyan másoló eljárásokat alkalmazni, amelyek az eredeti negatív film használatát ki tudják iktatni. Az olvastatás szintén csak a pozitív másolatról, illetve másolatokról történhet. Ismét technikai jellegű problémához érkeztünk, a mikrofilmek használtatásának kérdésköréhez. Ebből is csak azokat kívánjuk megemlíteni, amelyek elvi jelentőségűek. Bár ma már a legkorszerűbb gépek segítségével történik az olvastatás, mégis szinte egyöntetű idegenkedéssel fogadja a kutató az anyag mikrofilmen való használatát. Ezt regisztrálják a könyvtárosok cikkei is, és csak kivételesen olvashatunk arról, hogy szívesebben nézik az anyagot mikrofilmen, mint eredetiben. Ez az ellenérzés azonban nem lágyíthatja meg a könyvtáros szívét. Mert bár tisztában van azzal, hogy a rossz papírból készült hírlapokat eredeti állapotában nem őrizheti az idő végtelenségéig, a világ túlnyomó részén mégis kötelességének érzi, hogy azokat — amíg lehet — akár biztonsági, akár érzelmi okokból minél tovább megvédje. Európában ma még nem találkozunk azzal a felfogással, hogy a filmre felvett eredeti példányokat — amennyiben nemzeti jelentőségű hírlapokról lenne szó — meg szabadna, vagy meg kellene semmisíteni. Sőt egyes országokban maximális erőfeszítéseket tesznek arra, hogy ezeket — időt és munkát nem kímélve — tartósítsák (Id. a zágrábi nemzeti könyvtár ilyen irányú tevékenységét). Viszont a védelem egyetlen lehetősége az, ha a használat következtében előálló erős rongálódástól megóvjuk a hírlapegységeket, tehát kivonva azokat a forgalomból, a mikrofilmről való olvastatáshoz ragaszkodunk. A hírlap-mikrofilmezés területén példamutató eredményeket elért Finnországban pl. a lefényképezett eredeti dokumentumokat tárolókönyvtárban helyezik el, és az újságokat a nemzeti könyvtárban a kutatók ma már kizárólag csak mikrofilmen olvashatják. Már elöljáróban megállapítottuk, hogy a mikrofilmezés egyik legnagyobb előnye az, hogy a dokumentum sokszorosíthatóvá válik, valamint az is, hogy eljuthat olyan helyekre (pl. a könyvtárközi kölcsönzés keretében), ahova eredeti formájában nem lehetett elküldeni. Ezért van arra szükség, hogy a könyvtárak és a kutatók értesüljenek az egyes címek mikrofilmjeinek elkészültéről. Ennek megoldása a mikrofilm katalógusok, illetve központi katalógusok létrehozása útján történik. Ezek vagy cédula formában kerülnek felállításra, és akkor legcélszerűbb a hírlap központi katalógus mellett való elhelyezése, vagy pedig kiadványokban realizálódnak. Utóbbiak előnye az, hogy mindenfelé eljutnak, és a legszélesebb érdeklődő rétegeket is tájékoztatják. Olyan országokban, ahol a mikrofilmezés esetleg több helyen folyik, a koordinálás munkáját is segítik, és kiküszöbölik az esetleges többszöri filmezés veszélyét. Mikrofilmkatalógusokat, vagy központi katalógusokat szinte minden országban találunk, ahol ez a munka nagyobb arányokat ölt. 286