AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Németh Mária: Hírlapok mikrofilmezése

és vidéki könyvtár anyagának összeállításával lehetett — néhány levél híján — filmre venni. A Le Populaire egyes számait pedig az országban nem is lehetett megtalálni, hanem Hollandiában bukkantak nyomára, és onnan sikerült a kiegészítéshez szükséges részeket megszerezni. A más könyvtárak gyűjteményéből való kiegészítésre nemcsak akkor kerülhet sor, ha az az alapállományban nem található meg, hanem abban az esetben is, ha a rendelkezésre álló kötetet sérültsége, csonkasága, javított mivolta nem teszi alkalmassá arra, hogy jó minőségű, teljes felvétel alapja legyen. Világos, hogy a cél mindig az országban fellelhető legjobb, állapotban levő példány, illetve példányok lefényképezése kell hogy legyen. Nem kétséges, hogy az előbb említett kívánalmaknak a filmezés irányítói csak akkor tudnak eleget tenni, ha megfelelő segédeszköz segítségével áttekintéssel rendelkeznek az országos hírlapállomány egésze fölött. Létre kell tehát hozni a mikrofilmezés! munkák megindítása előtt, vagy legalábbis azzal párhuzamosan az adott ország hírlapjainak (esetleg folyóiratainak) központi katalógusát. Ennek segítségével megállapítható az egyes címek példányszáma, kiderül, hogy milyen intézmények állománya egészítheti ki egymást teljes sorozattá, továbbá az is, hogy mely könyvtárakhoz lehet esetleges jobb állapotban levő kötetek igénylésével fordulni. Azokban az országokban pedig, ahol több helyen folyik a filmezés, e segédlet felhasználásával lehet a felvételre kerülő címeket szétosztani, a párhuzamos munkákat, átfedéseket kiküszöbölni. A hírlap központi katalógusok e fontos szerepének felismerése nyomán egyre-másra megindultak az egyes országokban a tervezés és a megvalósítás munkálatai : így pl. Finnországban, Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban és még máshol is. A felvételre kerülő anyag előkészítése további feladatot is igényel. A sorozatok összeállítása után minden évfolyam aprólékos átnézése következik, amely részben a címleírás előkészítésére szolgál, részben az állományadatok pontos felsorolásának alapja, s jelzi a pótolhatatlan csonkításokat, hiányokat és számba veszi azokat a lapokat, amelyek filmezés előtt még javításra szorulnak. Az előkészítő könyvtáros nélkülözhetetlen munkatársa a restauráló könyvkötő, aki a megfelelő javítások elvégzésével, esetleg a kötet szétszedésével biztosítja a sikeres filmezés feltételeit. Jelen összefoglalásunkban a hírlap-mikrofilmezés elvi kérdéseivel kívánunk csak foglalkozni és ezért kitérünk a technikai lebonyolítás részleteinek taglalása elől. Csupán néhány alapvető megállapítást teszünk, amelyeknek jelentősége túlmutat a gyakorlaton. A filmezés világszerte 35 mm-es perforálatlan filmre történik, ez teszi leginkább lehetővé a nagyalakú dokumentumok megfelelő reprodukálásának biztosítását. Ritkán találkozunk a mikrokártya alkalmazásával is, így Franciaországban, a kurrens napilapok reprodukálásánál. Az elkészült negatív filmről pozitív másolatok készülnek, s a megrendelők általában ezeket kapják meg. Azokban az esetekben, amikor a filmezés nem kizárólag üzleti terjesztés céljából történik, hanem az országos hírlapállomány megörökítését szolgálja — a negatív filmek fontossága igen nagy. Ezek a hírlap tartalmának végső letéteményesei, segítségükkel kell majd az eredeti kötetek szétesése után a dokumentumokat az utókor számára átörökíteni. Éppen ezért biztonságos elhelyezésükre, megfelelő tárolásukra nagy gondot fordítanak, és raktározásukat, 285