AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Babiczky Béla: Az országos állományvédelmi mikrofilmezési program és Nemzeti Könyvtárunk

Könyvtára a magyar irodalom régi anyagának, ezek között is az RMK-kötetek rendszeres gyűjtésére törekedett. Ezt a szerzeményezési elvet mikrofilmezés tekintetében is erősen hangsúlyozza. Az azonos célkitűzések összehangolása az OSZK és az MTA Könyvtára között kézenfekvő követelmény. Az OSZK szempontjából nézve az országos állományvédelmi mikrofilmezés lényegében a gyűjteményben nem szereplő hungarikák mikrofilm formájában való megszerzését, illetve nem teljes anyagának kiegészítését jelenti, melyben más könyvtárak segítségét is igénybe kívánja venni. A többi könyvtár számára az országos programban való közreműködés egyrészt azt jelentheti, hogy a működéséhez és törekvéseihez szükséges olyan művek mikrofilmjeit, melyekhez más módon hozzájutni nem tud, a nemzeti könyvtár állományának mikrofilmezése segítségével megszerezheti. Az állományok ilyen kölcsönös kiegészülése — mint már hangsúlyoztuk — a nemzeti könyvkincs fokozottabb biztonságát és a használat számára való jobb feltételeket biztosítja országos méretekben. E célkitűzések mellett hangsúlyozni kell továbbá azt, hogy a biztonsági okokon túlmenőleg arra kell törekedni, hogy a) az elkészült negatív mikrofilmek archivális kezelése a tartós megőrzés feltételeinek megfelelő módon megvalósuljon. A negatív mikrofilmek állandó későbbi igénybevételét tehát nem lehet megengedni, hanem olyan módszereket kell kidolgozni, melyek lehetővé teszik egy másodpéldányról (másodnegatív, pozitív-mikrofilm) az olvasói igények kielégítését; b) a mikrofilm elkészülte után a veszélyeztetett eredeti kiadványokat, kéziratokat — indokolt esetben — a használatból ki kell vonni s az olvastatást mikrofilmről biztosítani. Az archivális megőrzés (negatív mikrofilmek megőrzése) és a biztonsági és kutatási szempontból készült pozitív mikrofilmek szétosztása tekintetében az országos együttműködés megszervezése szintén szükséges. Az országos állományvédelmi mikrofilmezés a szükséges kapacitással és teljes szélességében a könyvtárakban jelenleg rendelkezésre álló technikai felszereléssel és létszámmal lényegében nem indítható meg és a mikrofilmezést végző könyvtárak a náluk folyó és általában saját állományukra szorítkozó mikrofilmezést jelentősen fokozni nem tudják. Az adott lehetőségek között a programot csak a legsürgősebb feladatokra leszűkítve és a könyvtárak közötti mikrofilmezesi együttműködést megvalósítva lehet az óhajtott úton megindulni. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a kooperációt vállaló könyvtárak tisztázzák célkitűzéseiket, és állományukat illető előkészítő munkákat (a mikrofilmezésre kerülő anyagok cím szerinti kiválasztása, egyeztetése, címleírása stb., stb.) elvégezzék. A mikrofilmezés megindítására csak ezek után lehet gondolni. Több tapasztalat azt mutatja, hogy nem mindig a mikrofilmezés technikai lehetőségeinek vagy a mikrofilm-üzem kapacitásának a hiányán múlik egy-egy feladat megindítása és lebonyolítása, hanem azon, hogy a kereteket a kellő könyvtárosi előkészítés híján nem tudták kitölteni. Jelenleg állományvédelmi mikrofilmezést nagyobb méretekben csak néhány nagy könyvtár folytat, elsősorban az OSZK, továbbá az MTA Könyvtára, a Budapesti Egyetemi Könyvtár (egyelőre még nem saját laboratóriumában), a Szegedi Egyetemi Könyvtár és a Debreceni Egyetemi Könyvtár. Az OSZK az utóbbi években fokozatosan igyekezett mikrofilmezési-kooperációs megállapodásokat kötni ezekkel a könyvtárakkal, melyek az OSZK igényei alapján negatív mikrofilmfelvételek elkészítését vállalták a nemzeti könyvtár Mikrofilmtárának 272