AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Babiczky Béla: Az országos állományvédelmi mikrofilmezési program és Nemzeti Könyvtárunk

végzett.

9 Ez az 1963-as felmérés az állományvédelem egyéb területeire (köttetés, restaurálás, könyvegészségügy) is kiterjesztette vizsgálódásait. Abból a helyes elgondolásból indult ki, hogy az állományvédelem kérdését valamennyi megőrzési mód egységében kell szemlélni, nem számolt azonban azzal a lényeges különbséggel, mely az eredeti állomány védelme és az állomány mikrofilmezése között gyakorlatilag (de elvileg is) fennáll. A felmérés számadatai a könyvkötési stb. feladatok esetében ui. egyszerűen összeadhatók, mert minden kötésre, javításra stb. szoruló példányt számításba kell venni. Ugyanakkor azonban a mikrofilmezésre vonatkozó adatokat nem lehet egyszerűen összeadni, mert ez párhuzamos mikrofilmezésre vezetne, és éppen a legtöbb példányban előforduló és a legrosszabb állapotban levő példányok mikrofilmezésére áldoznának legtöbbet, holott a legritkább művek és a fellelhető legjobb (legteljesebb) példányok mikrofilmezése az elérendő cél. A kiküldött kérdőívekre 40 könyvtár válaszolt, de a mikrofilmezést csak 26 tartotta szükségesnek, a többi erre vonatkozólag nem közölt adatokat. Végső soron a vizsgált könyvtárak száma az 1962. évihez képest több mint háromszoros volt. E második felmérés során az adatokat nem megadott szempontok szerinti szöveges jelentésben kérték be, hanem kérdőíveken pusztán számadatok (mikrofilmezendő kötetek számának) közlésével. Ez a módszer egységesebb felmérést ígért, mert dokumentum-típusokon és évkorokon belüli számszerűségei összegezhetők voltak, azonban anélkül, hogy érzékelhető lett volna kellőképpen a mögötte álló anyag, pl. annak állapota, használtsága, forrásértéke, muzeális értéke. Mindez azt eredményezte, hogy a felmérés inkább csak a mennyiségi elemzést tudta megoldani, és a minőségi elemzésre az előző felmérésnél is szegényesebb lehetőségeket nyújtott. Nem váltotta azonban be a reményeket a mennyiségi elemzés tekintetében sem teljesen. Ezúttal ugyanis nem a szükséges mikrofilmfelvételek számának megállapítását kérték a könyvtáraktól, hanem csak a fényképezendő kötetek, könyvtári egységek számát az egyes dokumentumtípusokon belül. A mikrofilmfelvételek várható mennyiségét ezekből az adatokból a Mikrofilm Szakbizottság a nagyobb mikrofilmező könyvtárak, elsősorban az OSZK gyakorlatában az egyes dokumentumtípusok tekintetében kialakult sokévi átlag alapján számította ki. Ez a megoldás azonban a mikrofilmezés szempontjából nem vált be, mert a könyvtárak a kötet fogalmát nem értelmezték egységesen. Pl. egészen esetleges, hogy egy hírlapot vagy folyóiratot évfolyamonként hány kötetbe kötöttek, illetve nem lehetett megállapítani, vajon köteten egy évfolyam egyes köteteit, vagy magát az évfolyamot értették-e. Ilyen eltérő értelmezésre vallott az egyes kérdőívek összehasonlítása, melyeken azonos kategórián belül a feltűnően nagy különbségek nem annyira az állományok nagyságrendjére, mint inkább a kötet fogalmának nem egységes értelmezésére engedtek következtetni. Bár az elmondottak miatt a szükséges mikrofilmfelvételek számának kiszámítása az adott szorzótényezők alapján bizonytalanná vált és aggályokra adhatott okot, az előző évi felméréssel való összehasonlítás után a javaslat kidolgozásához mégis kiindulásként felhasználhatónak látszott. A könyvtárak körének bővülése — figyelembe véve a könyvtárak nagyságát és jellegét — ui. arányos növekedést mutatott^ az első felmérés 71 milliós száma (7 nagy könyvtár) most 92 millióra emelkedett (26 könyvtár, beleértve az előbbi 7 nagykönyvtárat is). Ismételni kell viszont, amint arra már utaltunk, hogy a mikrofilmezés tekintetében ez a szám nem jelent265