AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Babiczky Béla: Az országos állományvédelmi mikrofilmezési program és Nemzeti Könyvtárunk

24x36 mm-es mikrofilm képméretre vonatkozik, holott egyes könyvtárakban a fele-méretű mikrofilmkockákat fényképező készüléket is használtak. Ennek ellenére a könyvtárak általában helyesen becsülték meg állományuk nagyságát, illetve a szükséges mikrofilmfelvételek számát. A hét nagy könyvtárból az első felmérés során az alábbi összesített adatokat kaptuk: a) Rendkívül sürgősen mikrofilmezendő 28 millió felvétel b) Sürgősen mikrofilmezendő 41 millió felvétel c) Későbbi időszakban mikrofilmezendő 10 millió felvétel Összesen 79 millió felvétel Az előbb elmondottak valószínűvé teszik, hogy az első csoportból egy bizonyos százalékot a második csoportba, a második csoportból pedig elég jelentős mennyiséget a harmadik csoportba lehetett volna átsorolni. Ezzel a rendkívül sürgősen mikrofilmezendő anyag mennyisége valamelyest csökkent volna, míg a második kategória viszonylag változatlan maradt volna, ha figyelembe vesszük az első kategóriából kapott és a harmadik számára viszont átadott mennyiségeket. A felmérés egyik eredménye az volt, hogy a könyvtárak szöveges jelentéséből kibontakoztak a mikrofilmezésre váró anyagok típusai: 1. kéziratok (kódexek, kötetes kéziratok, oklevelek, analekták, zenei kéziratok, irattári anyag); 2. ősnyomtatványok; 3. RMK, vetustissima, hungarika, 4. hírlapok (budapesti, vidéki, magyar vonatkozású külföldi), 5. egyéb nyomtatott kiadványok: plakátok, színlapok, térképek stb., 6. helytörténeti anyag, 7. be nem szerezhető kézikönyvek. Egyes könyvtárak felhívták a figyelmet és adatokat közöltek más jelentős (helyi) gyűjtemények mikrofilmezésének számításba vételére és fontosságára is, így pl. a Debreceni Egyetemi Könyvtár a Kollégiumi Nagykönyvtár állományvédelmi szempontból mikrofilmezendő anyagára, melyet 35 millió felvételre becsültek. Olyan jelentős gyűjteményre hívta fel a figyelmet, mely az országos program keretében nem hagyható figyelmen kívül. Más könyvtár is hangsúlyozta, hogy számításba kell venni azokat a ritkaságokat is, melyek a nagy könyvtárak gyűjteményeiben nincsenek meg, de föllelhetők pl. az egyházi könyvtárakban (Pannonhalma, Ráday Könyvtár, Sárospatak stb.) Ezek a megjegyzések irányították rá a figyelmet arra, hogy az állományvédelmi mikrofilmezés országos rendszerébe a könyvtárak szélesebb körét kell bevonni, mert ez a nemzeti könyvkincs egésze szempontjából fontos állománykiegészítést és a tudományos kutatás lehetőségeinek bővítését is biztosíthatja a könyvtárak számára. A második felmérés (1963) és tanulságai Az állományvédelmi mikrofilmezés országos programjának kialakításához az 1962. évi felmérés adatai nem bizonyultak elég szilárd alapnak, s ezért az OKDT Állományvédelmi és Mikrofümezési Szákbizottsága a következő évben új felmérést 264