AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Babiczky Béla: Az országos állományvédelmi mikrofilmezési program és Nemzeti Könyvtárunk

szerinti besorolást a három kategóriába sem értették egyformán az egyes könyvtárak és ez sok félreértésre is okot adott. Maga a kategorizálás is több szempontból vitatható, pl. az, hogy a 2. kategóriában levő minden muzeális értékű anyag sürgősen mikrofilmezendő-e, ha az ép állapotban van, biztonságos helyen őrzik és használata nem gyakori. Ugyanígy vitatható az is, hogy minden rongált állapotban levő anyag értékétől, használtsági fokától függetlenül sürgősen mikröfilmezendő-e. Külön-külön a ej és a d) szempontok sem indokolhatják egyértelműlég a mikrofilmezés későbbi szükségességét. Az első felmérés tanulságaként tehát el lehet mondani, hogy a muzeális értéket, rongáltság fokát, a használat gyakoriságát és különösképpen a tartalmi érték kritériumát az egyes könyvtárak igen különféleképpen értelmezték. Hasonló jellegű anyag más és más elbírálás következtében nem került azonos kategóriába, máskor pedig egy állománytípusba tartozó anyag kivétel nélkül hasonló kategóriába lett sorolva. A bonyolult szempontok helyett pontosabb, egyértelműbb meghatározásokat kellett volna megadni. A mikrofilmezés sorrendiségének elbírálása egyébként komoly problémát jelentett. Az első időszakban (1950—1960) a muzeális jellegű kéziratok és régi nyomtatványok mikrofilmezését tekintették elsőrendű feladatnak. A hírlapok mikrofilmezésének fontosságát az ötvenes évek végén kezdték erőteljesebben felismerni, de csak ezt követően derült ki egyértelműen, hogy tulajdonképpen legsürgősebb feladatnak ezek mikrofilmezését kell tekinteni. Kimaradt a mikrofilmezés sürgősségét tartalmazó kritériumok közül a példányszám, vagyis az unikum-jelleg meghatározása. Pedig ez a szempont a sürgős mikrofilmezés egyik igen fontos tényezője, ami azonban csak központi nyilvántartás alapján mérhető fel. Egy adott mű mikrofilmezésének sürgősségét meghatározó tényezők: érték, olvasottság, országos példányszám, állapot. Ha megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy a három utóbbi szempont egy irányban határozza meg az anyagot: a gyakrabban használt művek általában kevesebb példányban találhatók (ezek a könyvtárközi kölcsönzésben is a legkeresettebbek), és természetszerűleg leginkább rongált állapotban is vannak. Az érték kritériuma önmagában nem elsődlegesen fontos és nem abszolút tényező a mikrofilmezés szempontjából. A kutatási igénybevétel (olvasottság) a mű relatív értékét jelzi és ez döntheti el, összefüggésben a példányszámmal és a mű állapotával együtt, hogy azt milyen sürgősen kell mikrofilmre venni. A sürgősségi kategóriákba való besorolásnak ki kell tehát alakítani valamennyi szempontját, hogy a mikrofilmezésre való kijelölés és a sorrendiség megállapítása mindenütt egységes elvek alapján történjék meg. Maga a mikrofilmezés pedig csak a műveket cím szerint felsoroló bibliográfiai előkészítéssel és a központi katalógus segítségével példányonkénti (sőt a példányok állapotát is figyelembe véve) számbavétellel lehetséges. Az első felmérés egy másik tanulsága a mikrofilmezendő anyag mennyiségének becslése tekintetében vonható le. A könyvtáraktól a felmérés során az adatokat mikrofilmfelvételek számában kérték, mégpedig 1 polcfolyóméterre 15—20 000 oldal becslését ajánlották, továbbá azt, hogy az A4-es vagy annál kisebb formátumú kötetek fényképezésénél két oldalt együtt, az A4-es formátumnál nagyobb kötetek esetében pedig oldalankénti fényképezést vegyenek számításba. E tekintetben az adatkérés nem volt teljesen világos, mert pl. nem jelezte, hogy ez a 263