AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

III. A könyvtári munka elmélete és gyakorlata - Babiczky Béla: Az országos állományvédelmi mikrofilmezési program és Nemzeti Könyvtárunk

az OKT-nak jelentést a mikrofilmezendő anyagról. Ilyen irányú intézkedésre azonban nem került sor, hanem az OKT elnöksége ill. az MM Könyvtári Osztálya az Állományvédelmi és Milcrofilmezési Szakbizottságot bízta meg azzal, hogy a program kidolgozásához a szükséges felmérést a maga eszközeivel elvégezze. A szakbizottság első ízben 1962-ben, majd 1963-ban tett eleget e felszólításnak, illetve ezek alapján további javaslatokat dolgozott ki. Első alkalommal 1962-ben a hét legnagyobb budapesti és vidéki könyvtártól, majd 1963-ban szélesebb körben 40 könyvtártól kért adatokat. A második felméréskor a megkérdezett 40 közül 26 könyvtár (15 állami és 11 egyházi) szolgáltatott adatokat állományáról és adott képet az állományvédelmi mikrofilmezésre vonatkozó elképzeléseiről. Az első felmérés (1962) és tanulságai Az OKDT szakbizottsága az első felméréskor az állományvédelmi mikrofilmezés tekintetében leginkább szóba jövő hét nagy könyvtártól (OSZK, MTA Kvt., Bp. EK., Debrecen EK, Szeged EK, Pécs EK, Szeged Somogyi Kvt.) kért adatokat.

8 A Bizottság a könyvtárak által mikrofilmezendőnek tekintett állományrészekről négy szempont kombinálásával, fontossági kategóriákba való besorolást kért. A négy szempont a következő volt: a) muzeális értéke miatt elsőrendűen becses anyag; b) az állomány rongáltsága miatt sürgősen mikrofilmezendő agyag; c) igen gyakran használt és a rongálódás veszélyének fokozottan kitett anyag; d) tartalmánál fogva értékes anyag. E négy szempont alapján a könyvtáraknak anyagukat három fontossági kategóriába kellett besorolniok, aszerint, hogy a négy szempont közül az elbírált anyagra vonatkozóan hány szempontot tartottak érvényesnek. Eszerint: 1. kategória (rendkívül sürgősen mikrofilmezendő) tartoztak azok, melyekre a négy szempont közül három volt érvényes, tehát pl. muzeális értékű, rongált, gyakran használt címek, de ugyanide kerülhetett értékes tartalmú, gyakran használt, rongált anyag, vagy értékes tartalmú és muzeális értékű, rongált egységek is. 2. kategóriába (sürgősen mikrofilmezendő) akkor kellett besorolni a címeket, ha az a) és b) szempontok valamelyike vonatkozott rá, tehát minden muzeális értékű, vagy minden rongált állapotban levő anyag ebbe tartozott. 3. kategóriába (mikrofilmezendő) kellett besorolni az anyagot, ha a ej és a d) szempont valamelyike vonatkozott rá, tehát minden igen gyakran használt vagy minden értékes tartalmú anyag ide kerülhetett. A mikrofilmezés sorrendjét ez a kategorizálás bonyolultsága ellenére is meglehetősen lazán határolta körül. Nem volt egyértelmű az sem, hogy egyáltalán mit nevezünk muzeális értéknek vagy tartalmilag értékesnek. A négy szempont 262