AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

I. A könyvtár életéből - Az Országos Széchényi Könyvtár működése az 1965—1966. években

művet, illetve 1 544 146 raktári egységet. A revízió céljai közé tartozott a rongált raktári egységek kijelölése, ill. a legsürgősebb javítást igénylő darabok kiemelése és soronkívüli javítása. (így a Hírlaptárh&n 41 047 kötetlen, tékázott egység mellett 12 745 kötött egységet találtak erősen rongált állapotban.) A Mikrofilmtár állományrevíziója különleges feladatot is megoldott: nemcsak a tekercsek számát ellenőrizték, hanem átvizsgálták a negatív mikrofilmállomány minőségét is. Eddig az ellenőrzött tekercsek 4,5 százalékát, 146 darabot minősítettek olyannak, melyet a film állapotában bekövetkezett vegyi elváltozások miatt újra kell fényképezni. (A 146 tekercsből 50 külföldről érkezett be.) Olvasószolgálat, tájékoztatás Olvasótermeink az állományrevízió időszakában (mindkét évben júl. 26 — szept. 30. között, vagy kb. azonos időtartammal más hónapokban) zárva voltak, a forgalom adatai tehát csökkenést mutatnak. A csökkenés azonban nincs arányban a zárvatartási napok számával, így — elsősorban a használt egységeknél — abszolút értelemben újabb növekedés tapasztalható. Míg 1964-ben 87 570 helybenolvasó 563 473 könyvtári egységet használt, 1965-ben, illetve 1966-ban 82 256, ül. 71 598 olvasó 518 744, illetve 535 934 egységet vett kézbe. A zárás ideje alatt is elláttuk az írásban ós telefonon jelentkező tájékoztatási igényeket. (Különösen ez utóbbi tájékoztatások száma emelkedett a zárvatartás ideje alatt jelentős mértékben.) A külföldi és a különösebben fontos, illetve sürgős hazai kutatások esetében a helybeni használat lehetőségét is biztosítottuk. Érzékenyen érintette az olvasószolgálatot, hogy az irodalomtörténeti szakolvasóteremmé átalakuló volt tudományos olvasótermet a felújítási és az átrendezési munkák miatt 1966. július 25-től kénytelenek voltunk bezárni. Pótlására az általános olvasóteremben biztosítottunk néhány tudományos kutatói helyet. Ezzel azonban tovább csökkent az egyetemi hallgatók és a könyvtár egyéb olvasói számára rendelkezésre álló helyek száma s a zsúfoltság, a ruhatári sorbanállás tovább növekedett. Könyvtárunk használatában 1966 januárjától — elsősorban a hírlaptári erősen rongált állományi anyag védelmében — bizonyos korlátozásokat vezettünk be. E korlátozások bevezetését a Hírlaptárb&n az állomány vizsgálata és az olvasóforgalom részletes elemzése előzte meg. Ezek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a Hírlaptár legjobban igénybe vett anyaga éppen a régi hírlapok, használatuk nem is mindig kellően indokolt, ugyanakkor 65—70 százalékuk országos viszonylatban is egyedi példány, anyagát tekintve pedig a legrosszabb állapotban van. A használati korlátozások tehát elsősorban az 1952 előtti, még archivális sorozattal nem rendelkező hírlaptári anyagra vonatkoznak. E korlátozás alapjaként olvasóinkat újonnan kategorizáltuk, hogy a védelemre szoruló állományt csak az arra illetékes kutatók használhassák. Eredményként értékelhetjük az olvasói szint minőségbeli emelkedését, de ugyanakkor az is beigazolódott, hogy az állomány használatát (elsősorban a periodikumok terén) a fokozódó bibliográfiai tevékenység, lexikonszerkesztés, újabb kritikai kiadások sajtó alá rendezése s általában a fellendülő társadalomtudományi kutatások következtében nehezen lehet korlátozni, sőt annak emelkedésével kell számolni. így egyre élesebben mutatkozik az olvasószolgálatban az az ellentmondás, ami az irodalom, elsősorban a szakirodalom iránt fokozódó társadalmi igényben jelentkezik egyrészt, az anyag gyors elhasználódá25