AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Németh Antal: A Nemzeti Színház iratainak sorsa

A Vár ostroma alkalmával az Országos Levéltárban őrzött teljes Nemzeti Színház-i anyag — mint mondottuk — elpusztult. Tehát elégett a Várban az 1944. dec. 31-éig felküldött eredeti iratanyag is. Lehetetlen lenne tehát már negyedszázaddal utóbb, most, hitelesen dokumentálni a Nemzeti Színház történetét, ha a számos másolat nem őrzött volna meg másod-, sőt harmadpéldányban valamennyi fontos iratot. A Nemzeti Színház iratait azonban további balszerencse üldözte. Amikor 1952-ben híre terjedt, hogy az ország közintézményei rendeletet kapnak iratselejtezésre, a Nemzeti Színház titkári irodájában egy szekrényben maradt iratokat Magyar Bálint akkori főtitkár nézte át, és a legértékesebbnek tartott darabokat a jövő számára biztosítandó, átadta a Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának megőrzés céljából és csak a többit küldte fel az Országos Levéltárba. Az 1932—1952 közti húsz évre vonatkozó irattári anyagnak két folyóméternyi mennyiségű e része négy évvel utóbb, 1956-ban pusztult el. Az a részleg pedig, ami a Színháztörténeti Tárban nyert elhelyezést, várta, hogy majd később történjék döntés további sorsáról. A „P. K. J. "-dossziék anyagát tehát Pukánszkyné őrizte gondosan debreceni Nagyerdőn levő otthonában, a „Priv. "-dossziék dokumentumait pedig én Hűvösvölgyben, a Tárogató úton levő lakásomban. A több ládányi irat nem maradt érintetlenül 1945 telén és tavaszán, de annak megállapítása, hogy a teljesség milyen fokú csonkulást szenvedett, módszeres összehasonlító munka nélkül lehetetlen volt. Amikor magánkörülményeim a villa elhagyására kényszerítettek, a garázsban őrzött több ládányi anyagomat a Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának ajándékoztam, ahol megtörtént az „ömlesztett" irat-tömeg első — témakörök szerinti — rendezése és 30 csomagban való elzárása. Amikor munkahelyi áthelyezésem a Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárához megtörtént, Keresztury Dezső főosztályvezető ennek az anyagnak a rendezését és tudományos feldolgozását látta a legsürgősebbnek. Megállapodtunk abban, hogy A Nemzeti Színház tíz esztendeje (1935—1945) címen feldolgozom e színház igen válságos decenniumának hiteles történetét. Elsősorban a hármas forrásanyag egyeztető összevetésére volt szükség: a „Priv."-dossziékban gyűlt saját gyűjtésem, a Magyar Bálint által 1952-ben itt elhelyezett iratok fasciculusai és a „P. K. J."-dossziékban Debrecenben fennmaradt és e mű megírása céljából ugyancsak a Színháztörténeti Tár rendelkezésére bocsátott iratok átnézése alapján kiderült, hogy a tárgyalandó 10 esztendő minden lényeges dokumentuma néha 2, sőt 3 példányban is rendelkezésemre áll, de egy feltétlenül meg van a három gyűjtemény valamelyikében. Következett az iratok kronologikus rendezése, hogy alapját alkothassa majd az évtized „kulisszák mögötti" történetének. Csakhamar világossá vált előttem, ami különben is megélt színháztörténelem volt számomra, hogy egy közel 130 esztendős kultúrintézménynek életében nem lehet történetírói sormetszetekkel operálni. A következmények mindig az előzményekben hordják kiváltó okaikat. Teljesen hamis képet nyer az, aki a jelenségeket egy meghatározott évszámnál kezdi vizsgálni, a jelen esetben tehát 1935-ben. Bizonyos elhatározások, intézkedések, cselekedetek okainak motivációjáért távolabbra kell mennünk. Ezért látszott kívánatosnak, hogy 1935 nyitányaként legalább három esztendővel visszamenjek az időben, és ha hiányosabban is találom, de mégis felkutassam a Nemzeti Színház életére vonatkozó adatokat 253