AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Németh Antal: A Nemzeti Színház iratainak sorsa

bevételi főkönyvek 1844-1848, 1874-1875, 1875-1876, 1879-1880, 1884— 1885, 1885, havi pénztári, ellenőri napló 1853—1885 között 16 évadból, napi pénztári naplók, színdarabok szerinti bevételi napló 1837—1881 és 1904—1933 közötti évekből, a Várszínház műsora 1833—1837 között és a Várszínház pénzügyei 1872—74 és 1878—1886 közötti években. Fontos kiegészítését jelenti a hazai színjátszás múltjára vonatkozó ismereteinknek az ugyancsak a Nemzeti Színházból a Színháztörténeti Gyűjteménybe került és itt őrzött Krecsányihagyaték', a társulat iratainak és könyvtárának sajnos csak töredékes anyaga. A Nemzeti Színház történetének, de általában a magyar színháztörténetnek kutatója igen sok értékes adatot, a színészek szereplésére, kapcsolataira, köz- és magánéletére vonatkozó mozzanatot találhat az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának gazdag levélgyűjteményében. Ott találtak helyet azok a színész-levelek is, amelyek a Nemzeti Színház egykori múzeumának anyagával együtt kerültek az Országos Széchényi Könyvtárba. De mindez persze csak töredékes, nagyobbrészt ereklyeértékű dokumentum; bár jelentősége egyenes arányban nő a múltra vonatkozó egyéb anyag megsemmisülésével vagy elkallódásával. Ilyen, nagyrészt magánkézből származó anyagok közé tartozik az is, amire a következőkben kívánok utalni. III Aktív színházvezető koromban a múlt emlékeinek megmentésére irányuló kezdeményezéseim mellett gondom volt arra is, hogy az akkori jelent majdan megvizsgáló színháztörténész munkáját megkönnyítsem. A színházhoz érkező minden fontosabb miniszteriális leiratról ugyanúgy több másolat készült, mint a felterjesztésekről, vagy elvi jelentőségű jegyzőkönyvekről és színháztörténeti adalékként majd mérlegelendő levelekről. Az eredeti iratok és felterjesztések első másolata a hivatalos irattárban nyert elhelyezést, majd további másolatok különböző dossziékban gyűjtettek. Akkor úgy gondoltam, hogy a Nemzeti Színház történetének folytatólagos megírására az első száz esztendő legalaposabb ismerőjét, Pukánszkyné Kádár Jolánt kérem fel; ezért volt egy ún. „P. K. J." jelzésű dosszié. Egyidejűleg tervbe vett Emlékirataim adatszerű alátámasztására „Priv."(-át célú) dossziékban gyűlt az önmagam számára félretett anyag, végül egyes speciális területekről további kópiák készültek. így pl. a Bánk bán, a Csongor és Tünde és Az ember tragédiája színpadi sorsára vonatkozó dokumentumok, a nyilasokkal folytatott sorozatos sajtóperek anyaga, bonyolultabb jogi vagy más konfliktusok iratai együtt is megtalálhatók voltak, és szükségtelen volt a hosszadalmas keresgélés, adott esetben az iktatott anyag megbolygatása. Annál is inkább kívánatos volt ez a módszer az irattári anyag kezelésében, mert a Nemzeti Színház történelmi iratait akkor már az Országos Levéltár őrizte, és a jelzett megállapodás alapján minden naptári év végén az iktatószám szerint rendezett fascikulusokban felkerült a Várba az elmúlt esztendő dokumentációja. A kurrens ügyek előzményeinek felderítése céljából nem lehetett minden alkalommal az Országos Levéltárba szaladni, és így igazán csak egy-két alkalommal vált szükségessé az utánanézés a Várban őrzött korábbi iratokban. Mint a későbbi események igazolták, a másolatok elkészíttetése és őrzése hasznos volt más szempontból is. 252