AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Pukánszkyné Kádár Jolán—Berczéliné Monori Erzsébet: Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

lyezendő el. Az őrzésre mint hungaricum-könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár volt hivatott. Nyilvánvaló volt az is, hogy az egyes színházak anyagának történeti egysége nem bontható meg, nem olvasztható be a könyvtár törzsanyagába és különleges kezelést igényel. így elkerülhetetlenné vált egy külön színháztörténeti osztály szervezése, amelynek megalapításával úgyis a sor végén ballagtunk a művelt országok között. Az új gyarapodáshoz csatlakozott mindaz, ami a könyvtár egyéb táraiból megcsonkításuk nélkül kiemelhető volt, s most már ez a gazdag színháztörténeti anyag külön egységgé alakulva a saját törvényei szerint fejlődött és gyarapodott tovább. II. A Színháztörténeti Tár keletkezése 1 Közel 65 esztendő telt el Rakodczay Pál cikkének megjelenése óta és éppen 20 éve múlt, hogy Pukánszkyné Kádár Jolán szóvá tette az Országos Széchényi Könyvtáron belül külön színháztörténeti osztály létesítését, amikor 1945-ben, a háború befejeztével, a gondolat a megvalósulás útjára lépett. A közvetlen lökést az adta, hogy a háborús események során az ún. Emkeépület megrongálódott, s a Nemzeti Színház vezetősége nem tartotta biztonságosnak az ott elhelyezett színházi könyvtár és múzeum helyzetét. 1945 augusztusában megindult a tárgyalás a két intézmény között, s novemberben létre is jött az egyezség. így került be az anyag a könyvtárba vagy még az év végén, vagy 1946 legelején. Gondozását Hajdú A. László, a színház volt titkára és Pataki József színész, a gyűjtemény egykori őre és könyvtárosa látta el, hely híján a Hírlaptár folyosóján. A szomolnoki után ez volt tehát a második, teljesnek tekinthető, összefüggő színházi gyűjtemény, mely a könyvtárba került. Állománya szövegkönyvekből, kevés színháztörténeti szakkönyvből, színházi zsebkönyvekből, színlapokból, képekből és abból az irattári töredékből tevődik össze, amely — ma már kinyomozhatatlan okokból — nem került fel 1937-ben az Országos Levéltárba. A szövegkönyvtár rendező-, súgó-, ügyelő, s olvasópéldányok összessége, s elvben a színház megnyitásától az 1952—53-as színiévad befejeztéig bemutatott ós felújított darabokat tartalmazza. Gyakorlatban viszont arról tanúskodik a gyűjteményről 1928-ban megkezdett és 1943-ban félbemaradt napló, hogy bekerült az állományba jó néhány olyan színdarab is, mely az első színészgárda tagjaié volt a vándorlás éveiben. Feltehető, hogy Udvarhelyi Miklós, Déryné, Pály Elek, Megyeri Károly és a többiek, akiknek nevét a bejegyzések őrzik, ily módon vetették meg a színházi könyvtár alapját és szaporították későbbi ajándékozással is. A darabok közt számtalan nevezetes autográf szöveg található. Verseghy Ferenc {Kotzebue: Szerelem gyermeke, 1792), Fáy András (A külföldiek, 1837), Balog István (Ludas Matyi, 1838), Garay János (Jósige, 1836), Katona József (Jolánta, 1812), Szigligeti Ede (Árgyl és Tündér Ilona, 1853), Vörösmarty (Czillei és a Hunyadiak 1844), Vajda János (Ildikó 1857), Arany János (a Szentivánéji álom címlapja 1864), Csiky Gergely (Buborékok, Nóra 1884), Reviczky Gyula (Ibsen Nóráiknak fordítása 1889), Gárdonyi Géza (Annuska, 1903) — s ezzel csak néhány nevet említettünk, s az egésznek csak elenyésző hányadát, ízelítőül. Hiszen pl. Vörösmarty, aki alapításától, 1843-tól kezdve tagja volt a drámabíráló bizottságnak, 15* 227