AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Pukánszkyné Kádár Jolán—Berczéliné Monori Erzsébet: Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

c. iskolai színjátéka (RMKIL765).

68

Akülön kezelt könyvtárakban is voltak színháztörténeti munkák, így különösen Kisfaludy Sándoréban. Az aprónyomtatványok kötegeiben jelentős anyag lappangott, a gyászjelentés gyűjteménynek is nagy volt az idevágó része, a Hírlaptárban pedig nagyszámú színházi hírlap és folyóirat. A Kézirattár még ma is a színháztörténeti források leggazdagabb lelőhelye. A legnagyobb problémát a nagyobb hagyatékok, főképp a színházak heterogén anyagának elhelyezése okozta, mely nem maradt együtt történeti egységként,, hanem szétfolyt a könyvtár rendszerének tengerében. Az anyag kiemelése a könyvtár állagából csak kis mértékben volt lehetséges. Csupán a. színlapoknak és almanachoknak, a nyomtatott és kéziratos, de nem autográf súgókönyveknek volt annyira különlegesen színházi jellegük, hogy különválasztásuk nem ütközött elháríthatatlan akadályokba. Minden egyéb anyag más gyűjteménybe sorolása sokféle más jellegű kapcsolatánál fogva nem volt lehetséges, mert az állag megcsonkítását jelentette volna. A külön színháztörténeti osztály létesüléséhez külső események adták meg a lökést: egyfelől a Nemzeti Színház könyvtári és töredékes iratanyagának áthelyezése az Országos Széchényi Könyvtárba (1945), valamint a színházaknak az 1949. évben történt államosítása. Ezzel a színházak irat- és képanyaga, továbbá könyvtára állami tulajdonba menvén át, világossá vált, hogy mindaz, ami már nem szolgálta az eleven üzemet, tehát muzeális értékű, közgyűjteményben heM* ?&>«««« *8w«3»Mfc *«<&, Krecsányi Ignác társulatának színlapja. (Krecsányi-gyűjtemény) 226