AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Pukánszkyné Kádár Jolán—Berczéliné Monori Erzsébet: Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

azonban inkább valami ékszer- vagy ötvösművészeti gyűjteményhez hasonlítottak.

28 Erre célozva nevezi az egyik egykorú kritikus a kiállítást „hiúság vásárának".

29 Az átlagból kimagaslik Fáncsy Lajos színlapgyüjteménye, melyben az 1829 és 1844 közti évekből 16 kötetre valót gyűjtött össze azoknak a társulatoknak a műsorából, amelyeknél játszott.

30 ARakodczay és Krecsányi hagyatékban együtt találhatók igazgatásuk idejének színlapjai. Színészi gyűjteménynek tekinthető Tóth László hírlapíróé, aki nagyapjának, Tóth Józsefnek, a Nemzeti Színház színészének és apjának, Tóth Imrének, a Nemzeti Színház igazgatójának iratait s emlékeit őrizte meg, s amely sajnálatosan szétszóródott. Rozsnyay Kálmán gyűjteménye feleségétől, Prielle Kornéliától származott. Ebből az Országos Széchényi Könyvtár 1910-ben vásárolt nagyobb menynyiséget, Prielle és más magyar színészlevelek mellett sok külföldi művész levelét.

31 Az egészen csekély számú XX. századi amatőr-gyűjtők közül

32 Bedő Rudolfnak főképp aprónyomtatványokat és metszeteket tartalmazó gyűjteménye nevezetes. A két világháború közt a magyar könyvpiac színháztörténeti gyűjtőt nem tartott számon.

33 A forrásanyag azonban gyűjtők nélkül is gyűlt, hivatalokban, színészek és színházvezetők irataiban és főképp magukban a színházakban iratok, színlapok, szövegkönyvek, kották, tervek és képek alakjában. De, hogy ez az anyag gyűjtendő és közgyűjteményben megőrzendő volna, arra a köztudat csak a múlt század 80-as éveiben eszmél rá. Az első lökést a Nemzeti Színház félszázados jubileumának közeledése adta (1887). Zichy Antal pendíti meg 1881-ben a magyar játékszín történetének eszméjét, s egyben bejelenti, hogy a Kisfaludy Társaság 200 arany pályadíjat fog kitűzni megíratására. Erre a bsjelentésre reflektál Rakodczay Pál egy cikkében kifejtve, hogy ennek előfeltétele a magyar színészet történetére vonatkozó anyag összegyűjtése.

34 Id. Szinnyei József is felhívta erre a figyelmet Rajkai Friebeisz István lapjában, a Színpadban. Hogy az ezeknek nyomán feltámadt érdeklődés milyen nagy hatósugarú volt, azt példázza egy 1882. július 25-éről való csíkszeredai színlap,

35 melyben felkérik a közönséget, hogy akinek a magyar színjátszás történetére vonatkozó adalékok, „úgymint színlapok, súgókönyvek, emléklapok, jegyzetek, halotti gyászjelentések, levelek, okmányok stb." birtokában vannak, küldjék be vagy ajándékképp, vagy csak lemásolás végett a színkör épületébe. Hogy a felszólításnak mely alkalmasint más helyeken is megjelent, volt-e foganatja, nem tudjuk. De annyi bizonyos, hogy megindult egy folyamat, mely a magyar színészet történeti emlékeinek hatékonyabb összegyűjtéséhez vezetett. Ez a gyűjtés mindenekelőtt az Országos Széchényi Könyvtárban indult meg nagyobb lendülettel. 3 A színészettörténeti anyag gyűjtését az Országos Széchényi Könyvtár a századfordulóig nem sorozta elsőrendű feladatai közé. Ami mégis idekerült, az vagy egyszerűen mint hungaricum kapott helyet, vagy pedig, elsősorban a kéziratos anyag, a színjátszás és irodalom szoros kapcsolatánál fogva az irodalom kerülőjén át jutott a gyűjteménybe. A színházvezetők közt sok volt az író, színészek és drá218