AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Papp Ivánné: Egy Ady-vezérvers története

Egy Ady vezérvers története PAPP IVÁN NÉ Nemrégiben Ady kéziratok, levelek s dokumentumok nagy mennyisége került — Ady Lajosné rokonságán keresztül — a Petőfi Irodalmi Múzeum birtokába. Ilyen jelentős kéziratos anyag örvendetesen gazdag felbukkanása esetében is van azonban jogosultsága annak, hogy kisebb terjedelmű Ady szövegközlést adjunk a további kutatás elé, főképpen, ha eddig nem ismert Ady versről van szó. Egy ismeretlen Ady vers áll előttünk a Minden Titkok Verseiből első kiadásának tördelt korrektúrájában. Ismeretlen, mert Ady a vers jelentős részét, hat versszakot törölt a korrektúrában, csupán az elsőt hagyta meg ezzel az utasítással: „Tehát csak az első versszak tartandó meg, vezérversnek, a többi elmarad! Ady." Az első versszak mellé pedig ezt jegyezte: „Tálán a középre teendő!" Ady törlése ellenére nem érezzük kegyeletsértőnek a közlést, ha azt mint a műhelymunka jobb megértését szolgáló adalékot tekintjük: Ady megírta a hét versszakot, felvette a kötetbe, a kötet élére s átengedte — nyilván — az első korrektúrán. A vers eredetileg így hangzott: Bajvívás volt itt: az ifjú Minden Keresztül döfte Titok dárdával Az én szívemben a Halál szívét, Ám él a szívem és él az Isten. Már tudom én jól, hogy halál nincsen S hogy semmi sincsen, mi nem hasonló, Fakasztó csók és fakadt szerelem: Isten és Titok dúlt ereinkben. Cserzett, agg szívvel várok most itt lenn. Titokra lesve, látnivalóra, Éreznivaló, uj valamire, De már tudom: a Titok = az Isten. Minden: Titok és jaj, minden: Isten, Bele lehetne ebbe pusztulni, De, brávó, úgyse önként pusztulunk S nincs olyan Titok, ami segítsen. Életemnek sok nagy gyász-inségit sem Sorolom föl, mert: istenek voltak, Örömem, kínom Isten egyaránt: A Minden-Titok = a Minden-Isten. 210