AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - V. Windisch Éva: Versgyűjtemény Kovachich Márton György felesége emlékére

Jdadóra bízza, hogy a később beiktatott, nem Horvát által kiválasztott versekből melyeket kívánja kihagyni.

24 Ezzel azután véget is ér a verseskötet pályafutása. Mint Kovachich 1810 elején írott feljegyzéséből kitűnik: a nehéz idők meggátolták a kiadatást, ezért a gyűjteményt felesége emlékére, s egyben a közreműködő költők emlékére egybeköttette, s a néhány éve létesült Széchényi Könyvtárban helyezte el.

25 Hogy Kovachich viszonylag gyorsan lemond a kiadás tervéről — bár más terveihez rendszerint hihetetlen makacssággal ragaszkodott — azt a gyanút táplálja, Tiogy a gyűjteménnyel nem egyedül Joanna emlékének megörökítésére törekedett. Míg az ország legkülönbözőbb pontjain fiatal és idős poéták tanulmányozzák Joanna arcvonásait és életrajzának adatait, hogy ihletet merítsenek belőle — Kovachich második házassága válóperében írja a fellebbezéseket. Hogy azután egyszerűen vigasztalást keres-e az első, harmonikus házasság emlékében, vagy — mint Jordánszky Elek találgatja Kovachichhoz írott levelében — ország-világ előtt tanúsítani kívánja, hogy Anna távozása oldala mellől hidegen hagyta; vagy éppen Annát szeretné megváltoztatni s visszanyerni Joanna iránti szerelme bizonyításával?

26 — vagy egyszerűen a válás botrányára kívánja a régi gyász fátylát borítani — ki tudhatja ? Kovachich maga többször is nyilatkozik a vállalkozás motívumairól. Baróti Szabóhoz intézett levelében azt írja, a gyűjtemény kiadásával más feleségeknek kíván példát állítani — ma sokan túlságosan szabados életet folytatnak, amint ezt ő szerencsétlen második házasságában tapasztalta.

27 Néhány hónappal később, Vedres Istvánhoz írott levelében már több okot sorol fel. Eszerint a gyűjtemény kiadásának célja nemcsak az erény dicsérete más asszonyok számára tanulságul, hanem egyben saját vigasztalása is; azután az, hogy azonos tárgyról különféle gondolatokat mutasson be; végül, hogy esetleg rejtőző költői tehetségek felbukkanását elősegítse.

28 Csakugyan az a valószínű, Tiogy mindezek az okok együttesen ösztönözték a már idős tudóst arra, hogy oklevelek, törvényszövegek helyett most versek publikálására tegyen kísérletet. Az 1810. év azután (a válás kimondása mellett) nagy fordulatot jelent Kovachich életében: ebben az évben teljesedik régi óhajtása, hogy beutazza az országot, s a vidéki levéltárak anyagát átkutassa.

29 Joanna emlékét — mint 1801-ben az új házasság — most a tudományos szenvedély szorítja ki másodszor is Kovachich életének központjából. 5 Felvetődik a kérdés: mi vezette (s ilyen nagy számban) azokat a költőket, verselőket, akik arra vállalkoztak, hogy egy számukra teljesen távoli, át nem élhető gyászt énekeljenek meg, egy sohasem látott asszony emlékének áldozzanak ? Vajon elégséges magyarázat-e erre az alkalmi versek írásának e korban változatlan erővel uralkodó régi divatja, s az a körülmény, hogy Magyarországon minden iskolázott ember költőnek érezheti magát ekkor, hiszen mindannyian tanulták a verscsinálás mesterségét? Mindez kétségtelenül fennáll; mégis úgy látszik, ezekhez a tényezőkhöz esetünkben további mozzanatok is hozzájárultak. A vállalkozás sikerét mindenekelőtt az a körülmény mozdította elő, hogy az özvegy férj az a Kovachich volt, aki munkásságával — mint láttuk — országos megbecsülést szerzett magának. Idéztük már Horvát István nyilatkozatait arról, hogy a kötet munkálataiban való részvételre a Kovachich személye iránti tisztelet Toírta rá. Hasonlót fejez ki Vedres István versét kísérő levele. Vedres mentegetőd502