AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Wix Györgyné: Egy XVIII. századi „Typographia privata"

méreteit vette figyelembe. Ezt a feltevést mindjárt cáfolnom is lehet: Takáts ugyanis mindiga Bod kiadásában megjelent Pár ez—Pápai szótárt említi, ez pedig egyik Toldalék-mérettel sem vág egybe. Egy másik, és a valósághoz talán közelebb álló megfejtés az lehet, hogy az anyagiakban nem nagyon dúskáló ferences szerzetesnek olyan méretű papírra kellett nyomtatnia, amilyen akkor éppen rendelkezésére állt. A harmadik lehetőség, amelyet leginkább valószínűnek tartok, a többszöri tördelés, ill. újranyomás. (Újranyomásról más nyomtatványaival kapcsolatban is tett említést Takáts.) Ezt a feltevést az támasztja alá, hogy a sokat inkriminált „kanyó"-értelmezés mind az OSZK példányában, mind a prágai példányban csupán egyetlen helyen, a „Szerezd-meg" fejezetben szerepel, s ott is több, Zerdahelyi által nehezményezett „Kanyó-gyalázó" csúfnév hiányzik. Úgy vélem, hogy Takáts nem hazudott, amikor azt állította, hogy 1791 körül nyomta a Toldalékot, mert ha nem is 1791-ben, de — mint a nyelvészek megállapították — 1794-ben már készen lehetett egy kiadása. Ezt talán elosztogatta, s nem minden illusztris nyelvésznek tudott belőle küldeni, így hát gyorsan újabb példányokat nyomott, ez alkalommal más tördeléssel, más méretben. Végül pedig 1797 táján teljesen új szedésről nyomott újabb példányokat. Talán ez lehet a magyarázata annak, hogy Zerdahelyi „novum dictionarium"-ként emlegeti a Toldalékot, 1798-ban, s ugyancsak ezzel magyarázhatjuk, hogy 104. és 109. paginát említ a ,,kanyó" szó értelmezésére, noha az általunk ismert példányokban ilyen pagina, ill. paginálás nincs. Az Apologia felsorolása szerint Takáts az alábbiakban 13—19. tételszámmal jelölt nyomtatványokat már 1792. után Lőrinciben állította elő, midőn „az isteni gondviselés fonala a Bánát labirintusából kivezette". 13. Appendix ad Diurn%le Franciscanorum secundum Bullám Pii Pons. V. 14. Appendix ad Missale pro cooperatoribus fratribus. 15. Schaedulae Paschales. 16. Tabulae Cebetis. 17. Reguláé prudentiae. 18. Szükségben segítség. 19. Gonsolatio pro paenitentibus. Ez utóbbiak közül egyet sem sikerült azonosítanom az Országos Széchényi Könyvtár állományában szereplő valamely nyomtatvánnyal. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában levő Monobiblionhsb, amelyet ugyancsak Takáts maga köthetett, miután nyomdamaradványai felhasználásával a leveleket beszámozta, a kéziratok előtt egy nyomtatvány is szerepel. A 4° egyleveles nyomtatvány címe Ghronologia Begum Hungáriáé. Párhuzamos vonalakból álló keretben — századonként csoportosítva — a magyar királyok születési, megkoronáztatási és elhalálozási évét tünteti fel. Az utolsó király, aki még nyomtatásban szerepel, Leopoldus, halálának éve helyett a „vixit" szócska van nyomva, a halál időpontja már tintával belejavítva. I. Ferenc neve és adatai — holott ő 1792-ben uralkodott — már ugyancsak kézírással vannak beírva, s ezt az tanúsítja, hogy a nyomtatvány 1792 előtt készült — nyilván iskolai célokra. Egyébként jobb és egyenletesebb nyomású, mint az eddig Takáts nyomtatványaként meghatározott három másik (Toldalék, Ordo baptismi és ABC-táblátska), de a keretek, a függőleges és vízszintes vonalak díszítőelemként! alkalmazása Takátsra vall. 12* 179