AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Wix Györgyné: Egy XVIII. századi „Typographia privata"

Ugyancsak a Monobiblion levelei között van egy kis cédula, amelyet minden kétséget kizárólag Tdkáts nyomott: „Sit probus Confessor atque peritus,//Discretus, prudens, mitis, pius, atque fidelis./ Ilyesmiket: gyóntatócédulákat,táblázatokat, jelmondatokat nyilván szép számmal nyomott, amikor azonban nyomtatványait kellett felsorolnia, a legalább négy-öt leveleseket említette csak meg. Ezt a feltevést támasztja alá Csiszár Eleknek házkutatási jelentésében (Hélytt. Dep. Rev. Libr. 1798:26. 655.) a lefoglalt nyomtatványok felsorolása: „Extractus e rituali pro sacerdote baptisante, Vajda Samuelis fragmentum, Libelli Elementares pro Scholaribus, formula impetrandi extremam absolutionem, Actus Theologici, tabula Cebetis, et his conformia". Mindaz, amit feljegyez, megfelel Tdkáts felsorolása valamelyik tételének, így azt teljesnek fogadhatjuk el. Hogy a felsorolt tizenkilenc nyomtatványból csupán kettőt ismerünk, nem meglepő. Takáts természetszerűen impresszum nélkül nyomott, ill. esetleg hamis impreszszummal dolgozott, kizárólag tudományos ambíciói és lelkészi-tanítói szükségletei szerint. Valószínű azonban, hogy a váci, kalocsai ill. csongrádi püspöki levéltárakban még egy-két lefoglalt „bűnjel-nyomtatványa" lappang, s gazdagabb kisnyomtatvány-gyűjtemények is rejtegetnek egynéhány Takáts-féle primitív aprócska nyomtatványt. Névtelen volt Takáts; mint nyelvész nem vágyott hírnévre, mint nyomdász nem keresett anyagi hasznot. Szegény falvakban lelkészkedett, szegény gyerekek részére nyomott iskoláskönyveket, kitűzött céljaitól Martinovics példájával sem ijesztették el, életét a nemzet tudományának és művelődésének szentelte. A „nemzet napszámosa" volt, akkor is, amikor dülöngélő sorokba rakta össze „tipographiola"-jának betűit és akkor is, amikor hangyaszorgalommal gyűjtögette, majd parányi mákszem betűkkel rótta vaskos kéziratainak sokezer címszavát. Különösebben jelentőset nem alkotott; nevét mégis kár volna elfelejteni. Jegyzetek 1. Bartha József. = Magy. Könyvszle. 1897. 184. 1. 2. Melich János. = Nyelvtud. Közi. 1907. 22,43—47. 1. ill. Magyar szótárirodalom. Bp. 1907. 189—193. 1. 3. Heinlein István. = Magy. Nyelv. III. (1907.) 447—454 és IV. (1908.) 217—221. 1. 4. Budapesti Hírlap. 1908. 127. sz. 5. Gáldi László: A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban Bp. 1957. Akad. Takáts Rafael szótárai. 250. 1. 6. [Deschamps, P.]: Dictionnaire de géographie ancienne et moderne. Paris, 1870. 849. h. 7. Űj Magyar Lexikon. 2. köt. 320. 1. 8. Váci egyházm. tört. névtára. 728. 1. 9. Szinnyei József': Magyar írók.. . 2. köt. 862. h. 10. Váci egyházm. tört. névtára. 686. 1. 180