AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Wix Györgyné: Egy XVIII. századi „Typographia privata"

ságos könyv, mellyet írt Pázmán Péter" volt az egyik és négy lap „exemplari phylerarum" volt a másik „a mi Urunk Jesus Kristusnak keserves szenvedése és halála" címmel. Celláját kétszer is átkutatják — a házfőnök és „páter discretus"-ok —, de nyomdai felszerelést nem lelnek nála, csupán egyik esetben két kis nyomtatványt és a Vocábularium Hungaricum két példányát, másodízben pedig Formulas Baptismi et Tabellas Normales, in Padé, dicta possessione in Bannata situ, anno 1791 impressas. Említésre érdemes még a sok leirat, felirat, felszólítás és utasítás közül, amelyek ez ügyben Vácra, Szegedre, Szabadkára, Kalocsára, s a Helytartótanácshoz íródnak, egy jegyzőkönyv, amelyet 1799. április 4-én vettek fel Takáts Rafaellel és a szabadkai városbíró 1799. május 4-i jelentése Takáts kihallgatásáról (Helytt. Dep. Rev. Libr. 1799:11.396. 1.) Takáts itt elmondja, hogy összesen 19 nyomtatványt nyomott, amelyeket fel is sorol. Ezeket a nyomtatványokat — vallja — barátainak és a szegényeknek ingyen osztogatta, csak a több levélből álló könyvekért fogadott el önkéntes adományokat. Az ellene felhozott vádakra pedig azt válaszolja, hogy Pesten — in Piatea Serpentis — eladta betűit egy compactornak, akinek a nevét nem tudja, illetve elcserélte Vásárhelyen egy külföldivel. Ami a kisteleki pap előtt mondottakat illeti: a pap őt félreértette, ő csak annyit mondott, hogy — ha a francia háborúnak vége lesz — reméli, hogy a nyomtatást, ami szívügye, újra kezdheti. A Szegeden hagyott — sokat keresett — „depositorium" nem nyomdai felszerelés, ezt ismét félreértette a kisteleki pap. ő csupán könyveket, térképeket, márványlapot és könyvkötéshez szükséges instrumentumokat hagyott ott. Rózsa és Vadkerti vallomásához is tud mentséget fűzni, s az sem érdektelen számunkra. A Pázmány-könyvet nem ő nyomta, hanem egy Csillag nevű budai könyvkereskedőtől vette krudában 1792-ben. Vadkertinek azért mondta, hogy az ő munkája, mert ő kötötte be a krudát. Vagyis tulajdonképpen nem is a Pázmány-kötet kötésére értette, hogy az ő munkája, hanem a pár lapos könyvecskére, amelyet ugyancsak a kocsisnak adott. Ez a könyvecske „libellus Vaidaianus... meditationes de passione Christi continebat et huic ego in fronté praefixi, quasi Posonii impressus fuisset, eo ex motivo, ut apud emptores fidem et authoritatem mereatur" — vallja. Végül 1799. április 29-én Takáts összeállítja teljes nyomtatói tevékenységére vonatkozó vallomását és mentségét: Apologetica informatio de privata F. Raphaelis Takáts typographiola címmel. Ebben részletesen beszámol nyomdája keletkezéséről, működéséről és felszámolásáról, s — keserű szavakkal — meghurcoltatásáról, jó hírének-nevének elvesztéséről is. A sok üldöztetéstől megviselt szerzetes ügyében 1799 szeptemberében — Takáts apológiájára hivatkozva — Kollonits kalocsai érsek személyesen kéri a Helytartótanácsot, hogy további büntetést már ne kelljen rá kiszabni. A válasz arra szólítja fel az érseket, amennyiben egy nyomda felállítását valamelyik ferences rendházban szükségesnek ítéli, Takáts felszerelését e célra hasznosítsa. Kollonits erre a szabadkai házfőnöknél, utóbbi viszont a ferences provinciálisnál érdeklődik : szükség van-e valamelyik rendházban nyomda felállítására. A provinciális 1800 áprilisában negatív választ ad, nem kíván tartománya egyik rendházában sem nyomdát felállítani, egyúttal kéri az érseket, hogy Takáts nyomdáját — amely ezek szerint mégsem semmisült meg teljesen! — szállíttassa el. 173