AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Wix Györgyné: Egy XVIII. századi „Typographia privata"

A Takdts-ügyet, több mint két évi huza-vona után egy 1800. június 17-én kelt és Kollonüsnak címzett helytartótanácsi leirat zárja le, amely tekintettel arra, hogy Takdts „bona fide" nyomott, ábécés könyveket és egyéb iskolai könyveket, s azt is csak a nyomdai rendelet előtt, a rendelet megjelenése után pedig berendezését összetörte, felmentik azzal, hogy a jövőben hasonló ügyektől tartózkodjék, csak saját „officii spheram occupet". Takáts életének további folyására vonatkozó adataink azt bizonyítják, hogy ezt az utasítást be is tartotta. Tanít, szótárakat ír, Szabadkán házfőnök-helyettes, 1815-ben nyugalmazzák, 1820-ban Nagyszécsényben fejezi be életét. Tevékeny lelke az utolsó években már csak a nyelvészkedésben élte ki magát: az MTA Kézirattárában terjedelmes magyar—latin szótára (Lexicon Ungaricum) és két latin—magyar szótára (egy töredék, s egy ugyancsak vaskos Monobiblion c. kéziratos kötet) található. Kéziratos munkái azonban nem csupán nyelvészeti és természettudományos — elsősorban orvostudományi — érdeklődéséről tesznek tanúbizonyságot, hanem arról is, hogy a nyomtatás szenvedélye idős korában sem hagyta el, s hogy szegedi „depositorium"-ának nyomda-maradványai még e szótárak írásakor, 1804—1806 körül, birtokában voltak. A Monobiblion minden egyes levelén nyomtatott betű és számindex mutatja, hogy azon a levélen milyen betűvel kezdődő szavak vannak, ill. az adott betűnek hányadik levele van előttünk: stb., ül b-, b-, b- és így tovább. Egyik-másik szám mellett primitív díszecske is van, mintha csak gyermeknyomdával állították volna elő, hol feketével, hol könyvkötéshez használt aranyozással nyomva. A lapszélen bizonyos címszavak kis csillagokkal vannak jelölve — ezek a csillagok díszítik ismert nyomtatványait is! Az Appendix cím is nyomtatott, de még kis nyomtatott betűs lovasok is állnak ki a lapok közül, az egyes betűk kezdetét jelölve. A szabályos parányi betűkkel telerótt vaskos kötetek meghatott tisztelettel töltik el olvasójukat: egy minden iránt érdeklődő, kitartó, erős akaratú szellem bontakozik ki előttünk, aki becsvágy nélkül, csupán lelkesedésből dolgozik, mint egyik bejegyzése tanúsítja: ,,A' Nemzetnek Anyanyelvét rendbe szedni nem akarni annyit tesz, mint azt kívánni (sic!), hogy a Nemzetnek elméje homályban, szíve vadságban, törvénye zavarban maradjon". 777. Takáts nyomdája és nyomtatványai A TaJcáts-féle nyomda keletkezéséről és berendezéséről bőségesen tudósít minket a már említett Apologia. Eszerint sajtóját, némi — nyilván agyonkoptatott — mediális betűkészlettel a váci Ambrótól kapta Takáts. Ugyancsak Ambró segítségével még 1787-ben az Egyetemi Nyomda betűöntő műhelyéből tertia és garmond betűket is szerzett. Készletét a következő évben részben ugyaninnen „Dupla Tertia" típusokkal, részben Kalocsáról egészítette ki. 1789-ben ehhez még — ugyancsak Budáról — verzális és kurrens textus típusokat kapott, végül, már pádéi lelkészkedése idején, annyi kurrens és kurzív mediális és garmond betűhöz jutott, hogy legfeljebb 4° íveket tudott nyomtatni. Arra hivatkozik, hogy ezt a tényt nyomtatványai is bizonyítják. Teljes betűkészlete „123 libra" súlyú volt. Ezzel végezte nyomtatói tevékenységét 1790-től 1795-ig. Ekkor betűit részben eladta egy Csillag nevű budai könyvkötő — valószínűleg azonos azzal a könyvárussal, akitől a Pázmány174