AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Wix Györgyné: Egy XVIII. századi „Typographia privata"

bár visszamaradt valamelyes felszerelése, nyomtatni már nem tudott, mert ahhoz már interpunkció, betűk stb. hiányoztak. így menti magát Takáts az Apológiában. Hogy valójában mi az igazság — nem teljesen világos. Tény azonban, hogy a már említett Protocollumh&n 763.1237 sz. alatt egy 1798. febr. 27-én kelt levél kivonata szerepel, amelyet Zerdahelyi Gábor püspöki helytartó Pap Primus ferences provinciálishoz intézett Takáts ügyében. Ebben a levélben Zerdahelyi felháborodottan jelenti be, hogy Takáts hazugnak bizonyult, mikor azt állította, hogy nyomdáját megsemmisítette. Megvan a nyomdája, sőt öt ívből álló szótárat nyomott rajta, de még ,,ut praevaricationem adderet praevaricatione certiusque sui denuntiationem procuraret". Kanyó András csongrádi esperesnek, akinek előző évben káplánja volt, a vezetéknevét bevette szótárába azzal a magyar jelentéssel, hogy „hori-horgas, komondor". Ezzel — írta Zerdahelyi — akárcsak Martinovits, Takáts is veszélyezteti rendjét, sőt az egész egyházat, s további bajok elkerülésére rendházba, felügyelet alá kell kerülnie. Zerdahelyi egyidejűleg Kanyót — aki úgy látszik a „denuntiatio" szerzője volt — értesíti, hogy Takáts ügyében intézkedett és felszólítja Csiszér Elek kiskunmajsai plébánost: vizsgálja ki Takáts ügyét „ad avertendum a memorato Patre, ordine ejusdem ac a totó clero prostitutions et ignominiae periculum". Takáts a feljelentés iődpontjában Dorozsmán (Csongrád m.) volt káplán, Dianovszki János plébános mellett. Feljelentője Kanyó András, csongrádi plébános, kerületi főesperes, Csongrád megyében „tekintélyes ember és táblabíró"

8

, aki nyilván gondoskodott arról, hogy a Helytartótanács is értesüljön Takáts bűntettéről, amellyel „honorem Cath. Eccl., istius canonici et ADiaconi Csongradiensis contaminavit" (Protocollum. 776.1259.) Ellentétben Kányával, Takáts plébánosa, Dianovszki János nem állt feddhetetlen személy hírében Vácott.

9 1789-ben ugyanis egy röpiratot jelentetett meg — névtelenül — amely miatt a Szentszék elé idézték, de ő tagadta, hogy tőle származott volna. Takáts Dorozsmára helyezésekor is egy röpiraton dolgozott, amelynek címe „Anti-Diatribe" vagy „Apologia Canonico-critica" lett volna — később e miatt az írása miatt is perbe fogták —, s állítólag Takáts ajánlkozott, hogy segítője lesz a kinyomtatásnál. A Helytartótanács egyik leirata arra inti a váci püspökséget, hogyne csak Takátsot figyelje „vigili oculo", hanem Dianovszkit is. Plébánosától tehet Takáts nem sok segítséget várhatott az ellene indult vizsgálatban. Noha Takáts vallomásai szerint ez idő tájt már csak könyvkötésre alkalmas felszerelése volt, nyomtatásra nem, Csiszér Elek püspöki megbízott a házkutatás után azt jelentette, hogy kézisajtót, betűket és nyomdatermékeket foglalt le Takátsnál. Mindezt Dianovszki plébánosnál zár alá helyezte. Egyúttal jelenti, hogy a „Kanyó" szóval kapcsolatban Takáts azt vallotta: ez az értelmezés nem a csongrádi esperesre vonatkozik, így szerepel ez már Baráti Szabó Dávidnál és másutt is. Zerdahelyi e jelentések alapján püspöki dekrétumot hozott (Protocollum 780.1267 sz.). Történeti előzményekre — nyomtatással kapcsolatos pápai megnyilatkozások, helytartótanácsi rendelet — hivatkozással újra felsorolja Takáts bűneit: a nyomda megsemmisítésével kapcsolatos hazugságát, titokban kinyomott szótárát, s főbenjáró bűnét, hogy e szótárban a 104. lapon kinyomta: „Kanyó, kamasz, hori-horgas, cum addito, 'már elég nagy Kanyó vagy', pag. verő 109., vocem Komondor, kamasz, nagy juhász kutya addidit." (A 104. és 109. pag. em171