AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Wix Györgyné: Egy XVIII. századi „Typographia privata"

Gyöngyös." Ez a feltevés még a palócföldi feltevésnek sem mond ellent, nekünk azonban vitába kell szállnunk Gáláival. Ez a Gyöngyös ugyanis valószínűleg nem a Heves megyei Gyöngyös városa. Takáts másik kéziratban maradt szótárában — MTA Kézirattára. Nyelvtud. Szótárak. 4°. 34. sz. — a következő címszó olvasható: „Mogentiana: Gyöngyös, civ. Cottus Vesprim." Lipszky a Mogentiana helynevet nem közli, Deschamps ellenben

6 ismeri, Mogetiana (!), Mogentianae-ként, ezzel az értelmezéssel: „ville de la haute Pannonié, auj., suiv. Mannert Szalaber sur le Szála, ville de Hongr., et suiv. Reichard, Zzenth-Gróth (cercle au-dela du Danube.)" A római korban pedig Mogentianea volt a neve annak a légiós tábornak és településnek, amelyet Keszthely határában, Fenékpusztán tártak fel az archeológusok.

7 Lehetséges tehát, hogy Takáts a Dunántúlon született! 1769-ig Takáts életéről semmi adatunk nincs. Ekkor lép a ferences rend kötelékébe, a szalvatoriánus provincia szécsényi (Nógrád m.) rendházában. Eletére ettől az időponttól kezdve állnak adalékok rendelkezésünkre. Sorsa a ferences barátok hányatott sorsa. Rendje a legkülönbözőbb rendházakba és plébániákra helyezi: filozófiát hallgat Kaplonyban, teológiát Szegeden, pappá Gyöngyösön szentelik, Szécsényben hitszónok, Pádén és Lőrinciben, majd Dorozsmán káplán a plébánián. Nyomdászi tevékenysége 1787-ben kezdődik: a váci Ambró Ferenctől kézisajtót kap, majd betűkkel is felszereli nyomdáját. 1799-ben írt Apológiájahajn. így emlékezik meg erről (OL. Htt. Dep. Rev. Librorum 1799:11, 399—400.): „Az Úrnak 1787-ik évében Ambró Ferenc váci nyomdásztól szedésre alkalmas, Media-nak nevezett nyomdai betűket kaptam, amelyeket (Ambró) már nem tudott használni." Ugyancsak az Apologia szerint később máshonnan is szerzett be betűket „in ea dumtaxas quantitate, ut non ultra mediam philyram operari potuerim." 1790-ben került Pádéra (Torontál m.) — írja tovább —, s itt a kétszáz lelket számláló kis Isten háta mögötti helységben a szegények számára iskolai és egyházi jellegű nyomtatványokat állított elő. Ezt a működését Lőrinciben (Nógrád m.) is folytatta, ahova 1792-ben helyezték. Itt érte Takátsot az 1793. évi helytartótanácsi rendelet, amely a II. József által szabad foglalkozásnak minősített nyomdászságot hatósági engedélyhez kötötte. Illegális nyomdászkodása miatt 1795-ben kapta Takáts az első figyelmeztetést. A váci Egyházmegyei Levéltárban a Protocollum Litterarium ab anno 1794 usque 1798. 156.326, 164.342 és 174.361 sz. alatti bejegyzések tanúsítják, hogy Splényi Ferenc püspök Takátsot, akkor lőrinci káplánt, felszólította nyomdája megsemmisítésére és nyomtatványai beszolgáltatására — a helytartótanácsi rendeletre hivatkozva. Egyúttal büntetésből, Lőrinciből Veresegyházára (Pest m.) helyezte át. Már ezekből a feljegyzésekből kitűnik, hogy Rafael barát lázadó szellem volt, mert noha azt vallotta, két hónappal a püspöki figyelmeztetés után, hogy nyomdáját egy budai nyomdásznak eladta, Veresegyháza helyett a gyöngyösi ferences rendházba vonult „nem tudhatni, milyen ürüggyel", s csak a provinciális utasítására foglalta el új beosztását. Ha hihetünk Apológiájának, Splényi 1795. ápr. 2-án kelt felszólításának ő még 1795 árilisában és később folyamatosan eleget tett, különböző helyekre adva el betűit. Majd — mivel úgy gondolkozott, hogy háborús idők járván, az ólom ára magas — olvasztáshoz szükséges eszközöket is vett, és betűit beolvasztotta. Végül, 170