AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Wix Györgyné: Egy XVIII. századi „Typographia privata"

Egy XVIII. századi "Typographia privata" WIX GiÖEOYNÉ Az Országos Széchényi Könyvtár Régi és Ritka Nyomtatványok Tárában RE 1157 jelzeten szerepel egy kis szótár. Vékonyka kötet, egykorú félbőrkötésben, amelynek előzéklapján Melich János bejegyzése olvasható: „E műbőlhárom példány ismeretes; egyik a M. N. Múzeumé, másik Szüry Dénes nyűg. min. tanácsosé. E két példány 4-ed rétű. A harmadik példány 12-ed rétű, s Széli Farkas (Debreczen) tulajdona. E harmadik példány papír fedéllapján ez van egykorú írással tintával beírva: 'S. Raphael Takáts ex Ord. S. Franc, conscripsit, et propria typographia impressit' Bpest 1907 febr. 20. Melich János s. k." Alatta ceruzával a nyomtatványra és szerzőjére vonatkozó irodalom lelőhelyei: „ Vö. MKöny vszemle V. 184., MNyelv IV. 218., Heinlein." A könyvecskének címlapja nincs, keskeny gerincén aranyozott felirat: „Appendi ad P. Papa Dictiona". Első levelének rektóján a cím, kicsit dülöngélő nagybetűkkel csupán ennyi: Toldalék, s alatta ceruzával beírva „a magyar szókönyvhez". Egykorú possessor-bejegyzés is szerepel ugyané levél jobb felső sarkában, szintén ceruzával beírva: Balogh István. A kis szótár főképpen tájszavakat, orvosi és természettudományos kifejezéseket tartalmaz, többnyire latin megfelelőjükkel. Ha a bejegyzés és az a tény, hogy e jelentéktelennek tűnő kis nyomtatványt az OSZK ún. nagyállományából a Régi és Ritka Nyomtatványok Tárába emelték át, felkelti valaki érdeklődését, úgy Melich bejegyzésének ösvényén elindulva eljut Takáts Rafael szótáríró, amatőr nyelvész, dilettáns nyomdász, gyógyítgatással is foglalkozó ferences barát harmadszori újra-felfedezéséig. E különc életű és különös sorsú, szerteágazó érdeklődésű nyugtalan egyéniséget eddig kétszer fedezték fel és ismertették; a magyar könyv- és nyomdászattörténet mégsem tartja számon mind a mai napig. Ennek okát, s egyszersmind újra-ismertetésének indokát abban lelem, hogy mindeddig elsősorban nyelvészi és szótárírói munkásságát hangsúlyozták, nyomdászkodása, nyomdájának egyéb — aprócska — termékei az eddigi irodalomban csak keveset nyomtak a latban. Alakjának és munkásságának harmadszori újra-élesztése — méghozzá könyvtárosi szemmel — talán alkalmas lesz arra, hogy a XVIII. századi magyar nyomdatörténet mint vándorló magánnyomdászt megemlítse. 168