AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Fazakas József: Egykorú törvénykiadványaink 1595-től 1688-ig

tek. Ismeretes, hogy a Ferenczffy-íéle nyomda 1638 után már nem működött, felszerelését 1640-ben Lippay György érsek vette meg a pozsonyi érseki nyomda számára.

58 Maga Ferenczffy is hamarosan meghalt. A tipológiai vizsgálat tanúsága szerint ez az országgyűlési kiadvány Matthäus Cosmerovius műhelyében jelent meg.

59 Ez a tény megerősíteni látszik Jenéi említett feltevését, amely szerint Ferenczffy nyomdáját Cosmerovius irányította. Az új királyi titkár, Orosy György e szerint nem keresett új nyomdászt, hanem a már régen kipróbált kitűnő mesterre bízta a magyar törvénycikkek kiadásának gondját, aki ezt a kiadványt már saját műhelyében állította elő. A lengyel származású Cosmerovius a maga idejében Bécs első nyomdásza volt. Matthäus Formica halála után feleségül vette ennek özvegyét és a F ormica-ny omda, vezetését is ő vette át. Kiváló szakember volt, úgyhogy Gelbhaar halála után, 1649-ben őt nevezték ki udvari könyvnyomtatóvá.

60 Megállapítottuk, hogy az 1649., az 1655., az 1659. és az 1662. évi törvénycikkeinket

61 is mind ő adta ki.

62 Az 1655. évi kiadványról meg kell említenünk, hogy ebből kétféle változatot fedeztünk fel. Cosmerovius halála után az 1681.

63 és az 1687—88. évi artikulusok

64 kiadását szintén az udvari nyomdára bízza a magyar kancellária. 1681-ben Matthäus Cosmerovius fia, Johann Christoph, 1688-ban pedig a fiatalon elhunyt örökös édesanyja, Matthäus Cosmerovius második felesége, Susanna Christina gondoskodik az országgyűlési iratok kiadásáról. A megelőző artikulus-kiadásokkal való egyezéseken kívül a nyomdai kiállítás itt levő újabb elemei is egyeznek az udvari nyomda impresszummal ellátott nyomtatványaiban levő jellegzetes készlettel. így az 1681. évi törvénycikkek élén álló kétfejű sasos fejléc megtalálható Franz Joseph Ruck: Virtus Coronata Divi Mauritii c, 1700-ban megjelent művében,

65 az 1687—88. évi artikulusok fejléce pedig azonkívül, hogy azonos az előbbivel, a bal felső sarokban már ugyanazt a kopást mutatja, mint a Cosmerovius-nyomda egy 1690-ben megjelent impresszumos nyomtatványában levő fejléc (Johannes Horatius Bortolotti: Spiritus mundi bellid^). Az elmondottakban ismertetett huszonhét országgyűlési kiadvány közül tehát tíz Prágában, tizenhat Bécsben és egyedül az 1619. évi artikulusok szövege jelent meg Magyarországon, Pozsonyban. Az utolsó az 1687—88. évi országgyűlés végzéseit adta közre. A török győzelmes kiűzetése után I. Lipót császár hatalma tetőpontján érezte magát és nem hívott Össze több országgyűlést. A Rákócziiéi® szabadságharc alatt már a felkelők szavára gyűlnek össze a szabadság ügyéhez hűséges rendek, és a királytól függetlenül hoznak törvényeket az ország számára. Az 1708. évi un. labanc országgyűlés után közvetlenül nem jelent meg törvénykiadvány. Ezután már csak III. Károly szentesít újabb törvényeket. Ez azonban már nem tartozik a régi magyar irodalom korába. A fent tárgyalt országgyűlési törvénycikkek bibliográfiai adatainak a meghatározása azért érdekes számunkra, mert külföldi megjelenési helyükből is kitűnik, milyen fontosnak tartotta a császári udvar és az ott székelő titkos tanács a magyar országgyűlések végzéseinek kézben tartását. A bécsi udvari levéltárakban végzett kutatások eredményeinek közzététele óta

67 ma már nem titok, hogy a magyar törvénycikkeket rendszeresen a császár titkos tanácsa elé terjesztették, amely azokat politikai céljaihoz képest kisebb-nagyobb módosításoknak vetette alá. Ez történt az 1597., 1598., 1599., 1602. és 1603. évi törvényeknél. A módosítások technikai lebonyolítását a királyi titkárnak kellett végrehajtania a törvénykönyvek szövegén. Ezeket az alkotmánysértő mesterkedéseket a magyar 164