AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Fazakas József: Egykorú törvénykiadványaink 1595-től 1688-ig

Gregor Gelbhaarnak a kiadványaiban fedeztük fel,

42 akiről tudjuk, hogy elődjének a betűit is használta.

43 Az 1618. évi kiadvány

44 már Gelbhaar műhelyéből került ki. A szövegbetű, más betűtípusok és a jellegzetes nagy N-iniciále Gelbhaar készletéből valók.

45 Felhasználták benne Bonenbergémek azt a P-iniciáléját is, amely egy 1609-ben megjelent nyomtatványában látható.

46 A már ott is kopott állapotban levő iniciálét e kilenc évvel későbbi kiadványban még kopottabb formában látjuk viszont. A következő nyomda változás megint egybeesik az uralkodóváltozással, amit talán Pázmány személyén keresztül a Bethlen Gábor-féle nemzeti felkelés eseményeivel lehetne összefüggésbe hozni. Az 1619-ben, II. Ferdinánd által a majnai Frankfurtban approbált tör vény kiadványunk

47 már nem Gelbhaamál, nem is valahol másutt Bécsben, hanem — amint Szabó Károly is sejtette — Pozsonyban jelent meg, a Pázmány Péter fennhatósága alá tartozó érseki nyomdában. Az artikulusok szövegbetűje, a bevezető rész betűtípusa és a kurzivák jellegzetesen pozsonyiak.

48 Ha figyelembe vesszük, hogy Pázmánynak milyen döntő szerepe volt II. Ferdinánd trónra juttatásában, nem tarthatjuk lehetetlennek, hogy éppen ő ajánlotta fel nyomdáját az ország új törvénycikkeinek kiadására. Sorozatunkban ez az egyetlen nyomtatvány, amely Magyarország területén jelent meg. Következő darabunk, amely az 1622-i soproni országgyűlés törvénycikkeit tartalmazza,

49 ismét Gelbhaar munkája. Annyira hasonlít a kiállítása az 1618. évihez, hogy a nyomdász azonosságában nem kételkedhetünk. Ugyanez a helyzet az 1625-ös soproni országgyűlésen hozott törvények kiadásával is.

50 Gelbhaar ekkor már udvari nyomdász volt, 1624-ben kapta meg ezt a címet, az 1630-as kiadványnál

51 tehát nem is gondolhattunk más nyomdára, mint a magyar kancelláriának eddig is eredményesen dolgozó Gelbhaar

'-féle műhelyre. Igaz, hogy nyomtatványunknak mind a három fő betűtípusa eltért Gelbhaar megelőző törvénykiadványainak típusaitól, de a fő szövegtípus megegyezett az elődjénél, Bonenbergemél megjelent 1613. évi országgyűlési törvénycikkek fő szövegbetűjével. A kiadvány apró kurziváit már egy Gelbhaar-féle nyomtatványban ismertük fel.

52 Az 1634—35. évi és az 1637—38. évi törvénycikkek

53 betűtípusai és iniciáléi merőben eltérnek az eddig Bécsben megjelent artikulusok kiállításától. Amint Jenéi Ferenc megállapította,

54 ezek a nyomtatványok Ferenczffy Lőrinc bécsi nyomdájából valók. Ferenczffy Lőrinc nevezetes személy volt a maga korában és a mi törvény kiadványaink szempontjából is figyelemre méltó. Harminc évig működött a magyar királyi kancelláriánál, mint királyi titkár (secretarius Hungaricus), idősebb korában császári és királyi tanácsosi rangot is nyert (caesareus regiusque consiliarius). A magyar országgyűlési törvénycikkeket ő ellenjegyezte. Kaligrafikus aláírásával több artikulus-példányban találkoztunk. Ezeknek a fontos okmányoknak hosszú időn át ő volt a sajtó alá rendezője,

55 1634-ben pedig a nyomtatás gondozását is magára vállalta. Jenéi szerint a F erenczffy-nyomdit 1633-tól kezdve valószínűleg Matthäus Formica gondozta és nagyon lehetséges, hogy Formica annak irányításával segédjét, Matthäus Cosmeroviust, a későbbi híres udvari nyomdászt bízta meg. Az 1634. évi törvénykiadványról maga Ferenczffy írja egy levelében, hogy ő nyomtatta ki. Az 1637—38. évi artikulusról a betűtípusok és a nyomdai kiállítás azonossága mutatja, hogy ugyancsak az ő nyomdájából való. Mindkét nyomtatvány három betűtípusa megegyezik egy olyan kiadvány típusaival, amely Jenéi megállapítása szerint Ferenczffy betűivel készült.

56 Az 1646—47. évi országgyűlés törvénycikkei

57 ismét más nyomdában készül íi* 163