AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Fazakas József: Egykorú törvénykiadványaink 1595-től 1688-ig

meggyőzően bizonyítja a hozzá hasonló O-iniciále, amely Laurentius Scheurl: Família Othomannica c. 1596-ban megjelent munkájában van meg.

26 A bevezető szöveg után következő cím (Articuli dominorum ...) első sorának betűi ugyancsak megvannak az Adam-nyomda, egyik említett nyomtatványában

27 és Christophorus Varsevicius: Turcicae trés a, 1599-ben megjelent munkájában.

28 Nyomtatványunk kurziváját a Jeszenszky János: De anima et corpore universi c, 1605ben megjelent művében

29 levő kurzivával azonosítottuk. A most vizsgált sorozat további tagjai, vagyis az 1598., 1599., 1600., 1601., 1602., 1603. és 1604. évi országgyűlések törvénycikkeinek kiadásai annyira egyeznek az 1597. évi kiadással, hogy nyomda tekintetében további bizonyításra nem szorulnak, tehát ezek is mind Daniel Adam z Veleslavína, ill. az ő örököseinek a műhelyében készültek. A prágai sorozat második darabja, az 1596. évi törvénycikkek

30 viszont Jirík Cemy (latinosan Nigrinus) nyomtatványának bizonyult. A szövegbetű, a Conclusio betűi, az első lap első sorának betűi mind megvannak Jeszenszky János: De vita et morte ... Tychonis Brahei ... c, munkájában, amelyet Cemy adott ki 1601-ben.

31 Nyomtatványunk F-iniciáléja, sőt az első lapon levő nagy N-iniciále is Öerntfre utal, mert mindkettő az említett nyomtatványban felhasznált iniciálékkal azonos sorozatból való. Kurziváját ugyancsak megtaláltuk a Divo Maximiliano II., Romanorum imperátori ... tumuli c, 1577-ben

32 és Georgius Bartholdus Pontanus: Episcoporum et archiepiscoporum Pragensium hystoria c, 1593-ban megjelent munkában.

33 A Conclusio jellegzetes kis iniciáléja ugyanannak a sorozatnak a tagja, amelynek más betűs darabjai megvannak a legutóbb említett Öemy-kiadványban, ill. Algerus: De veritate corporis et sanguinis Dominici in eucharistia c, 1584-ben megjelent művében.

34 Minthogy Őerny is adott ki cseh artikulusokat, nem meglepő, hogy az 1596. évi magyar törvénycikkek nála jelentek meg. II. Mátyás trónralépésével véget ér a magyar országgyűlési kiadványok prágai sorozata. Az 1608. évi törvényeket

35 már Mátyás szentesíti, mégpedig Bécsben. E nyomtatvány betűi a korabeli bécsi könyvnyomdák tipográfiai kiállítására emlékeztettek, s ezért elsősorban a bécsi nyomdászok betűkészletével vetettük össze őket. Főleg a Formica-íéle nyomdában sejtettük ennek a kiadványnak az előállítóját, mert a korszaknak talán ez volt a legjelentősebb műhelye. Az udvari nyomdászi címet viselő Leonhard Formica ugyan ekkor már nem volt az élők sorában, de még hosszú ideig működött nyomdája özvegyének a vezetése alatt. Kiadványunk típusai azonban nem a .Forweca-nyomtatványok betűivel, hanem Ludwig Bonenberger típusaival egyeztek meg. A töréseivel jellegzetessé vált Q-iniciále, a bevezető és a záró rész szövegbetűje és az élőcím betűi mind megvannak Bonenbergemek egy impresszummal ellátott nyomtatványában,

36 a kurzivát pedig egy másik kiadványában találtuk meg.

37 A Bécsbe került magyar kancellária ós az új király bizalmas emberei — úgy látszik — kedvelték ezt a maga idejében neves és rangos nyomdászt, aki az egyetemi nyomdász kitüntető címét viselte. Az új uralkodót üdvözlő Jeszenszky János nála adta ki Regis Ungariae, Matthiae II. coronatio c. munkáját 1609-ben

38 és Mátyás bizalmas embere, Thurzó György nádor is reábízta a bécsi békekötés új kiadását 1613-ban.

39 Amint a betűtípusokból és iniciálékból megállapítottuk, a soron következő 1609. évi törvénycikkeket

40 is ő nyomtatta ki, sőt az 1613. évi artikulusok

41 is az ő műhelyében készültek, talán már özvegyének a gondozásában, mert ő éppen ebben az évben halt meg. Lehetséges, hogy ez az oka annak is, hogy ez a kiadvány más kiállítású, mint a két megelőző. Betűtípusait Bonenberger egy más nyomtatványában és utódjának, 162