AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Fazakas József: Egykorú törvénykiadványaink 1595-től 1688-ig

csieknek tartotta őket. Az RMK és Sztripszky ellentétes meghatározásai alapján még az a feltevés is felvetődhetett, hogy egyidejűleg Pozsonyban is és Bécsben is kiadták ezeket a fontos közjogi szövegeket Ezt a feltevést megerősíteni látszott az a tény, hogy egyes országgyűlések törvénycikkeiből, így az 1662., az 1681. és 1687/88. évi artikulusokból valóban voltak is más kiadások.

7 Igaz, hogy ezek más alakban, quart- és octav-formátumban, és később kerültek forgalomba, mégis nem mindenki tudta, hogy ezek nem hivatalos jellegű kiadások voltak. így a kutatók egy része kétségtelenül bizonytalanságban maradt. Törvénykiadványaink megjelenési adatainak tisztázásához kezdve, elsősorban nyomdatörténetünk eddigi megállapításaival kellett összevetnünk a fent említett bibliográfiai leírások feltevéseit az egyes nyomtatványok megjelenési helyét illetőleg. Már kezdetben képtelenségnek tűnt számunkra az a feltevés, hogy sorozatunk első tagjai, & Rudolf császár idejében megjelent kiadványok, Pozsonyban készültek volna. Pozsonyban ugyanis 1595 és 1604 között nem volt nyomda. Igaz ugyan, hogy az 1594. évből ismeretes egy pozsonyi impresszummal ellátott kis füzet egy Johannes Wálo nevezetű nyomdásztól, akiről azonban ezen a kis német nyelvű röpiratán kívül semmi egyebet nem tudunk.

8 Talán vándornyomdászként járt Pozsonyban, de az is lehetséges, hogy nyomtatványát valahol külföldön adta ki és a Pressburgk formában használt impresszuma hamis.

9 1595-től kezdve mindenesetre nincs tudomásunk semmiféle pozsonyi könyvnyomtatásról. A nyomdatörténet inkább az ellenkezőjéhez nyújt bizonyító anyagot. Forgách Ferenc esztergomi érsek 1608 táján nyomdát létesít az érseki udvarban.

10 Ha működött volna Pozsonyban valamilyen nyomda, amely már hosszú évek óta megbízható cégnek bizonyult az udvar számára, aligha gondolt volna az érsek új üzem felállítására. Ilyen nyomda azonban Pozsonyban nem volt, sőt még szerényebb igényű nyomdáról sincsenek adataink. A Horváth Ignác által pozsonyi nyomtatványokként ismertetett artikulusoknak erre az időre eső sorozata tehát semmiképpen sem jelenhetett meg Pozsonyban. Ehhez hasonlóan több későbbi évre vonatkozóan is kétségessé vált a pozsonyi nyomtatást illető feltevés. Az 1622. évi soproni országgyűlés törvénycikkeinek soproni kiadását ugyancsak kétkedve kellett fogadnunk, hiszen a XVII. századi állítólagos soproni könyvnyomtatásra vonatkozó feltevések nagyon kétségeseknek bizonyultak.

11 Ezekből a tényekből kiindulva, de ezektől függetlenül is úgy gondoltuk, hogy alapjában véve Szabó Károlynak lehete|jt igaza, aki ezeknek a kiadványoknak a zömét Bécsre lokalizálta. A kívülrő\^PTnányozott királyi Magyarország politikai viszonyait tekintve, legvalószín " JlSnek az látszott, hogy az udvar aligha engedte másutt megjelenni ezeked«, számára oly fontos törvénycikkeket, mint saját székhelyén, s ott is az ő szempontjából legmegbízhatóbb nyomdász műhelyében. Ebből a feltevésből kiindulva kezdtük összehasonlítani sorozatunk egyes tagjait az egykorú bécsi nyomdák nyomtatványaival, így vettük sorra egymás után az 1595-től 1604-ig évente tartott országgyűlések artikulusait.

12 A díszes kezdőbetűk és a különböző fajta betűtípusok összevetése azonban már mindjárt az első nyomtatványoknál azt mutatta, hogy azok a feltevés ellenére sem jelenhettek meg Bécsben. Csupán a tizenegyedikről, az 1608. évi országgyűlés törvénycikkeiről

13 állapíthattuk meg, hogy az egy bécsi nyomdásznak, Ludwig Bonenbergemek a műhelyéből került ki. Az első tíz kiadvány lokalizálása során a király jóváhagyó záradéka vezetett helyes nyomra. Ezek a nyomtatványok mind Rudolf császár idejében jelentek meg és egy kivételével valamennyinek a záradéka Prágából volt keltezve. Igen valószínűnek látszott tehát, 160