AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Fazakas József: Egykorú törvénykiadványaink 1595-től 1688-ig

1711-ig valamennyi ide tartozó kiadvány nyomtatási helyét és nyomdáját meghatározzuk. A jelzett időszakban huszonhét ilyen nyomtatvány jelent meg,

2 amelyek közül az első a már említett 1595. évi törvénycikkeket adta közre, az utolsó pedig az 1687—88. évi országgyűlés végzéseit tartalmazza. Ismeretes, hogy Lipót császár 1688 után már csak rendeletekkel kormányozta az országot. /. József uralkodása alatt pedig, a -Rákóczi-szabadságharc országgyűlésein kívül volt ugyan labanc-országgyűlés, de új törvénykiadványt már csak III. Károly idejében, az 1712—1715. évi pozsonyi országgyűlés után adott ki a királyi Magyarország. E szerint tehát huszonhét országgyűlés határozatainak hivatalos kiadásait kellett megvizsgálnunk, amely országgyűlések közül huszonhármat Pozsonyban, négyet pedig Sopronban tartottak. Amint már utaltunk rá, ezek a kiadványok címlap nélkül jelentek meg. A címet pótolja ugyan a lapok tetején az élőcím (pl. Articuli Posonien. Anni M. D* XGV.), de az impresszum adatait még az akkoriban szokásos kolofonban sem közölték. Ebből az alapvető hiányosságból következett aztán az a bizonytalanság, amely ezeknek a nyomtatványoknak a bibliográfiai leírását kísérte. Szabó Károly nagy művének II. kötetében két idevágó nyomtatványt ír le. Az egyik az 1619. május 26-ára összehívott országgyűlés törvénycikkeinek a kiadása,

3 amelyet nyomdahely szempontjából Pozsonyra tesz, a másik pedig az 1687/88. évi törvénykiadvány, amelyet hely nélküli, de mindenesetre magyarországi kiadványként ismertet.

4 A többi kiadást — úgy látszik — bécsieknek tartotta. Bibliográfiájának halála után megjelent III. kötetében ugyanis a sajtó alá rendező Hellébrant minden hivatalos artikulus-kiadványt bécsi nyomtatványként közölt, mégpedig a bibliográfia megkülönböztetésével Szabó Károly adataként. Ezek között találjuk az előbb említett, korábban magyarországiaknak tartott két törvénykiadványt is. A Régi Magyar Könyvtár harmadik kötetének első része — amelyben e törvénykiadványok zöme már szerepelt — 1896-ban jelent meg. Érdekes, hogy ugyanebben az esztendőben a Magyar Könyvszemlében is megjelent ugyanezeknek a törvénykiadványoknak a bibliográfiai leírása, Horváth Ignáctól, aki a Régi Magyar Könyvtárban leírtakon kívül még nyolc törvénykiadványról közölt leírást.

5 Űgy látszik, Horváth nem ismerte a sajtó alatt levő RMK-bibliográfia anyagát. Arra pedig nem gondolt, hogy törvénycikkeink külföldön is megjelenhettek, és így azok a Szabó Károly-féle bibliográfia III. kötetébe tartoznak» így te^P? egyidejűleg ő is közölte ezeket a kiadványokat, mégpedig oly módon, hogy azokat magyarországiaknak könyvelte el: huszonhármat pozsonyi, egyet soproni kiadványnak^üntetett fel, három nyomtatványnál pedig megmaradt a H. n. (hely nélkül) jelzésnél. Közleménye bevezető soraiban még óvatosan fogalmazott ugyan, azt írván, hogy a nyomtatás helyét legtöbbnyire az országgyűlés helyével, mint legvalószínűbbel azonosítottam, mégis — mivel az egyes tételek fejrészeiben minden kérdőjel nélkül adta meg az általa feltételezett megjelenési helyet — közlései további tévedéseknek lettek a forrásai. Sztripszky Hiador ugyanis 1912-ben megjelent bibliográfiai művében

6 Horváth közléseire épített, midőn ezeket az országgyűlési kiadványokat Pozsonyra, Sopronra és a hely nélkülieknek jelezetteket is meghatározatlanul ugyan, de Magyarországra lokalizálta. Ugyanúgy, mint Horváth Ignác, ő sem gondolt arra, hogy ezek a nyomtatványok a Régi Magyar Könyvtár külföldi, III. kötetében is szerepelhetnek. így aztán az a visszás helyzet állott elő, hogy aki Sztripszky művét használta, az magyarországiaknak gondolta ezeket a kiadványokat, aki viszont az R.MK III. kötetét forgatta, az mind bé159