AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Fazakas József: Egykorú törvénykiadványaink 1595-től 1688-ig

Egykorú törvénykiadványaink 1595-től 1688-ig (JAVÍTÁSOK ÉS KIEGÉSZÍTÉSEK SZABÓ KÁROLY: RÉGI MAGYAR KÖNYVTÁRÁNAK II. ÉS III. KÖTETÉHEZ

1

) FAZAKAS JÓZSEF Az országgj^űlési törvénycikkeknek az országgyűlésekkel egy időben való kinyomtatása Magyarországon 1595-ben kezdődik el. Ezek a kiadványok ívrét alakban, címlap nélkül, latin nyelven jelentek meg. A nyomtatvány mindig az uralkodó bevezető soraival kezdődik (pl. Nos Rudolphus secundus ... Romanorum imperátor; ... ac ... Hungáriáé .. rex .. . Memoriae commendamus tenoré praesentium significantes, quibus expedit universis ...). A bevezetésben közli az uralkodó, hogy az általa összehívott országgyűlésen hozott törvénycikkeket jóváhagyás végett eléje terjesztették. Ezután következnek maguk a törvénycikkek, állandó szövegű címmel, amelyben úgyszólván csak az országgyűlés helyének és megnyitása napjának megnevezése változik (Articuli dominorum, praelatorum, baronum, magnatum et nobilium caeterorumque statuum et ordinum Regni Hungáriáé ...). Az új törvénycikkek után az uralkodó jóváhagyó záradékával (Conclusio) végződik a nyomtatvány, amelyet a hivatalosan szétküldött példányokon a király, valamint az arra illetékes személyek, a királyi kancellár és a királyi titkár saját kezű aláírásukkal láttak el. Ezekre a példányokra címeres viaszpecsétet is ütöttek, majd egy, a nyomtatványhoz fűzött külső borítólapon tintával megcímezték azoknak a személyeknek és testületeknek a számára, akiknek hivatalosan küldtek belőlük példányt (pl. Pro Mag:

0 domino Stephano de Iliesshaza etc.). A nem hivatalos példányokon sem címzés, sem aláírás, sem pecsét nincsen. A törvénykiadványoknak ez a külső alakja az általunk vizsgált időszak folyamán mindig ugyanaz volt és ugyanígy állították ki az erdélyi, valamint a nemzeti felkelők által összehívott országgyűléseknek a törvénykiadványait is. Megjegyezzük azonban, hogy míg a magyarországi kiadványok a német anyanyelvű uralkodóra és az udvarra való tekintettel teljes egészükben latin nyelvén jelentek meg, addig Erdélyben csupán a bevezető és a záró fejezetet fogalmazták latinul, a törvénycikkek teljes szövegét magyar nyelven adták ki. Dolgozatunkban csupán a királyi Magyarország törvénykiadványaival foglalkozunk és ezek közül is csak azokkal, amelyeket a magyar királyi kancellária adott ki, közvetlenül az országgyűlések után. Vizsgálódásunk ezúttal nem terjed ki tehát az egykorú, de nem hivatalos kiadásokra és az összefoglaló törvénygyűjteményekre sem (pl. Corpus Juris Hungarici). Az erdélyi fejedelmek és a felkelők által összehívott országgyűlések törvénykiadványaival viszont külön tanulmányban szeretnénk foglalkozni. Vizsgálataink alapját az Országos Széchényi Könyvtár anyaga képezte, és az volt a célunk, hogy a régi magyar irodalom határévéig, 158