AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Kelecsényi Ákos: Beythe István énekeskönyve

Címek, élőfejek, dallamjelölés Ebben az irányban végzett vizsgálataink sem adtak semmi biztosabb támpontot. A Megszabadultam kezdetű ének címe MÉGIS AZONROL, s ugyanezzel a címmel szerepel D 90-ben is. Az ilyen jellegű címek egyezése azonban aligha jogosíthat fel messzebbmenő következtetésekre. A BE-nél élőfejként szereplő „Cantio funebralis" a Boroszlói kéziratban a Hagyjátok el hű keresztyének címeként szerepel, a Kérlek és intlek címe BO-nál Az utolsó ítéletről, BE ugyanezt ennél az éneknél latinul adja meg és élőfejként is szerepelteti: De extremo iudicio. A Bátoríts uram élőfeje: De regno coelorum ugyancsak nagyjából a BO-nál található Isten varosáról, az menyorfzagrol címnek fordítása. Dallammegjelölést 9 éneknél találunk, köztük annál a kettőnél is, amelyik csak itt fordul elő nyomtatásban. Következtetésekre azonban ezek sem nyújtanak elegendő alapot. A dallamot is feltüntető énekek közül például az Ember emlékezzél utolsó napodról előfordul BO, T> 90 és BA lapjain is, de nótajelzése csak BE-nél van. Az Isten hívei, akik vagytok csak BO-nál fordul elő, de más nótajelzéssel, mint BE-nél az Emlékezzél kérlek pedig csak BÁ-nál, azonban nótajelzés nélkül. Mindezek alapján a töredék első részére vonatkozólag azt állapíthatjuk meg, hogy szövegváltozat és helyesírás szempontjából leginkább HG-tól és BO-tól tér el, leginkább rokon D 90-nel és BÁ-val, anélkül azonban, hogy bármelyiknél közvetlen kapcsolatra gondolhatnánk. Legvalószínűbb feltevésnek azt kell tartanunk, hogy Beythe forrása valamilyen ma már ismeretlen kéziratos énekeskönyv, vagy — talán részben a debreceni énekeskönyvekre támaszkodó — saját gyűjtése lehetett. Vizsgáljuk meg ugyanilyen szempontok szerint külön a most előkerült töredéket, amely hat zsoltárt tartalmaz. Itt az élőfej és a zsoltárok is azt mutatják, hogy az énekeskönyvnek ez a része nem halottas, hanem népénekeskönyv. Hat zsoltára többé-kevésbé megvan a század régebbi énekeskönyveiben is, és kivétel nélkül megtalálható a BO, D 90 és BA lapjain. A zsoltárok sorrendje leginkább D 90-nel egyezik, s ha az utolsó két éneket felcseréljük, 4 ének sorrendje lesz azonos a BE és D 90 lapjain. Helyesírási és szövegvariánsi szempontból jellemző példaként a Mint kívánkozik a szarvas kezdetű zsoltár néhány szavát választottuk ki: 15. sor 18. sor 27. sor 36. sor Sz G énekekben haborgatz melfeg pfalmufaban HG eneklefben haborgattz melyfeg pfalmufaban D 79 énekekbe haborgacz melfeg Psalmusban BO eneklefben haborgattz melyfeg pfalmufaban D 90 éneklésben haborgacz melifeg énekében BE éneklésben ...borgach Melifeg énekében BÁ énekekben haborgatz melyfeg énekében Az eltérések szinte önmaguktól beszélnek, fel kell azonban hívnunk a figyelmet egy érdekes sajtóhibára. A D 90 a „cs" hangot általában cz-vel, BE pedig — ha nem is a szóvégi k szinte kivétel nélkül következetességével, de az esetek túlnyomó részében — ch-val jelöli. A Sz G-nél „haborgatz" formában szereplő szót a D 79-ben, majd ennek nyomán D 90-ben is sajtóhibásan „haborgacz"-nak szedték, s úgy látszik, mintha BE nyomdásza ezt követte volna, mert nála a rossz ez 155