AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - Kelecsényi Ákos: Beythe István énekeskönyve

Sorrend Ha az énekek sorrendjét vesszük vizsgálat alá, a táblázatba beírt lapszámokból világosan látszik, hogy ez az énekeskönyv kihagyásokkal és beszúrásokkal ugyan, de alapjában mégis a században szokásos minta alapján haladt. Sorrendjében legkevésbé követi VA-t, amelyről már Szilády megállapította, hogy úgy tűnik, mintha annak szerkesztője az énekek szándékos „összekeverésére" törekedett volna.

9 HG-nál mindössze 2 éneke fordul elő, ebből természetesen sorrendi következtetést levonni nem lehet, a többinél azonban kisebb eltérésekkel a lapszámok növekvő rendjét láthatjuk. Nem követte azonban egyiket sem gépiesen. Az énekek sorrendjében BÁ-val 3 + 7 = 10, D 90-nel 3 + 2 + 2 = 7, BO-val 3 + 2 = = 5 esetben egyezik. Tehát ebből a szempontból is a BA-hoz áll a legközelebb. Szövegvariáns és helyesírás A töredéket igyekeztünk ebből a szempontból is gondosan összehasonlítani a többi XVI. századi énekeskönyv anyagával. Kiragadott példaként nézzük meg „Az Istennek jóvoltáról" kezdetű éneket, amely a század valamennyi énekeskönyvében megtalálható. Egyik sorában a BÁ-val egyező sajtóhibát találtunk, s ez a sor a különböző énekeskönyvekben így áll: BO En hiueim meneyetec be, kaputokat zariatoc be, D 90 En hiueim mennyetek be, kaputokat záriatok be, BE En híveim mennietek be, Kaputokat fzariatok be, BÁ En hiueim mennyetek bé, kaputokat fzariatok bé A sorok annyiban általánosan jellemzőek, hogy a szóvégi k BO-nál következetesen c (ugyanígy HG-nál is, akinek ebben a sorában a BO-nál található „meneyetec" forma szerepel), míg a másik háromnál k, s hogy BE — bár a többihez hasonlóan ő is versszakonkint egybe és nem külön soronkint szedi az énekeket, a sorkezdeteket nagybetűvel jelöli. Ezt a sort a sajtóhiba egyezése miatt választottuk ki, egyéb sorok még meggyőzőbben illusztrálhatnák a BO-tól (és a vele kapcsolatban álló HG-tól) való eltérést, s a D 90-nel és BÁ-val való rokonságot. Bármilyen merészebb következtetésnek útját vágja azonban, ha megvizsgálunk egy olyan éneket, amely a BE-n kívül csak BÁ-ban fordul elő. Az „Emlékezzél élő ember" egyik sora például így alakul a két énekeskönyvben: BE Ne halafzad napról napra terefedet fokara, BÁ Ne halazfzad napról napra téréfedet fokara, BE Az halainak 6 oraia, Azt nem tudhattia. BÁ az halálnak ö oráiát, senki nem tudhattia. BE-nek ez a döcögő sora azt sejteti, hogy kézirat, még pedig úgy látszik romlott kézirat alapján haladt. Erre utal a „Tudni hagyta nyilván írásában szent Pál" kezdetű ének is, amely BE-nél így szól: „Tvdni hattá niluan fzent Pal iraffalban". Ez a romlott, rímet elvesztő változat ugyanilyen szórenddel fordul elő a század végén keletkezett ún. Boroszlói kéziratban, jóllehet BE annak szövegétől is erősen eltér, és például negyedik versszaka nincs is meg a Boroszlói kéziratban. Hasonlóképpen aligha tételezhető fel közelebbi kapcsolat az 1596 körül keletkezett Alciatus kézirattal, amelyben BE két éneke van meg. A „Mely csalárd ez világ" egyik sorának összehasonlítása ezt a képet mutatja: Alciatus halai merge ellen orvofsagot találunk BE halai merge ellen batorfagot találtunk BÁ halál mérge ellen oruoffagot találunk 154